BlogÚj! Megnyitás

Megmentettem a lányom életét

Az egész azzal kezdődött, hogy a lányom elkezdte szedni a fogamzásgátlót. Nagy lány volt már, aki komoly párkapcsolatban élt a barátjával – aki ma már a férje és két gyermekének apja – így ez teljesen természetes volt.

Legalábbis azt hittük, de valójában egy olyan kálvária kezdődött el, amibe a lányom majdnem belehalt.

A fogamzásgátló szedésének az elején nem is volt semmi probléma. Igazából szóba sem került közöttünk a dolog. Aztán úgy három hónap múlva egyik nap a lányom, amikor beszéltünk, azt mondta, hogy neki már napok óta nagyon fáj a hasa és úgy érzi, ez egyre rosszabb lesz. Azonnal azt mondtam neki, hogy menjen le a háziorvosunkhoz, amit ő meg is tett.

Az első kör

A háziorvosunk rendes ember, megvizsgálta a lányomat, de nem talált semmit. Viszont úgy gondolta, nem árt, ha szakember is megnézi, mert ez a vakbélgyulladástól kezdve bármi lehet. Mert hát a vakbél is sugározhatja a fájdalmat a baloldalra a bordákhoz. Ezért adott egy beutalót a sebészetre, ahová a lányom azonnal el is ment.

A sebészeten – több mint egy órás sorban állást követően– a sebész megvizsgálta, de láthatóan nem vette túl komolyan a dolgot. Nem vérzett, nem lifegett semmi, nem volt törés, tehát semmi izgalom. Meg talán a lányom a századik beteg volt aznap már, aki elé állt. Ráadásul jött egy homályos itt a bordák alatt fáj tünettel. Úgy vélte, a lányomnak valószínűleg vesemedence gyulladása van, az sugárzik előre a hasa bal oldalára. Tehát ez nem sebészeti probléma. Átküldött minket az István kórházba a belgyógyászati ügyeletre, mondván, hogy ott majd megvizsgálják és felírják a gyógyszereket.

Megmentettem a lányom életét

A második kör

Már sötét volt, amikor az Istvánba értünk. Két – három óra várakozást követően aztán végre sorra kerültünk. Ezen persze nincs mit csodálkozni, mert az ügyeletet vivő egészségügyi személyzet bizony keményen dolgozott. Láthatóan egyetlen szabad pillanatuk sem volt. A belgyógyász megvizsgálta a lányomat és átküldött minket a nőgyógyászatra, mert szerinte nőgyógyászati jellegű problémával állunk szemben.

Át is mentünk, ahol a nőgyógyász nagyon kedves és alapos volt. Mindent megnézett, amit csak lehet, ám végül azt mondta, hogy a lányom nőgyógyászati szempontból teljesen rendben van. Ez egészen biztos, hogy nem nőgyógyászati probléma. Tehát mehettünk vissza a belgyógyászati ügyeletre. Megint egy hosszabb várakozás következett, aztán végre bekerültünk és az orvos megnézte a nőgyógyász által adott papírokat. Jó, ha nem nőgyógyászati, akkor menjünk az urológiára. Mondtam neki, hogy így éjfélkor ezt már inkább holnapra hagyjuk, ha már semmi komoly baj nincs. Az orvos nem ellenkezett, mi pedig hazaindultunk. A lányom eközben már fájlalta a bal lábát, amit ott az orvos előtt is mondott, de semmi reakciót nem váltott ki belőle. Igaz, én sem tulajdonítottam neki jelentőséget.

A harmadik kör

Másnap lementünk az urológiára a papírral, amit kaptunk. Az urológus is alapos ember volt, így elküldte a lányomat hasi ultrahangra, ahol nem találtak semmit. Az urológus úgy gondolta, hogy ez mégis inkább sebészeti eset lesz, ezért visszaküldött minket ahhoz a sebészhez, akinél már előző nap jártunk. Szerinte egyébként ez nem egy komoly dolog, csak egy kis fájdalom, amíg elmúlik, szedjen fájdalomcsillapítót.

Lementünk ismét a sebészetre és elmondtuk, mit mondott az urológus. A sebész egyetértett vele, és azt mondta, jó, akkor menjünk haza és a lányom pihenjen egy kicsit, és ezzel le is zárta az ügyet.

Az életveszély

Az életveszély

Én megnyugodtam ettől, mert azt gondoltam, ennyi orvos már biztosan nem tévedhet, és annak ellenére, hogy a lányom a sebésznél is folyamatosan arra panaszkodott, hogy a bal lába nagyon fáj, hazamentünk.

A lányom szobája – bár már nem élt otthon – a tetőtérben volt, így mondtam neki, hogy menjen fel és feküdjön le. Erre ő azt mondta, hogy ő bizony fel nem megy a lépcsőn, mert neki még életében nem fájt ennyire a lába. Levette a farmerjét én pedig döbbenten meredtem a lábára. A bal lába kétszeresére dagadt és teljesen lila volt. Mit mondjak, most már pánikoltam. Gyorsan visszavetettem vele a nadrágját, be a kocsiba és azonnal vissza a sebészetre. Most nem voltam türelmes és nem vártam, azonnal dörömbölni kezdtem az ajtón. A nővér kijött és rosszallóan mondott volna valamit, de akkor én már a lányomat magam után húzva törtettem is befelé. Az orvos is felháborodott, mondván, hogy egy fél őrája voltunk ott. Igen, kérdeztem, akkor ezt nézze meg! A lányom letolta a farmert és megmutatta a kétszeresére dagadt lila bal lábát. Na, ettől már az orvos felháborodása is lelohadt. Én meg egyből felállítottam a diagnózist is: a lányom lába lila és dagadt, úgyhogy szerintem ez trombózis!

Egyből feltették az ágyra, bekötöttek neki egy infúziót és azonnal hívták a mentőt.

Minden jó, ha jó a vége

A mentő a lányomat a SOTE Mária utcai belgyógyászati klinikájára vitte. Ott soron kívül felvették és elkezdték a vizsgálatokat. Amikor feküdt, akkor nem volt lila a lába és a lábában akkor nem is volt fájdalom. Ezért valójában az infúzión kívül nem tudtak azonnal csinálni semmit, mert először ki kellett deríteni, hogy hol van a trombózis. Végül másnap az ottani ultrahangon állapították meg, hogy a hasában van egy 15 cm-es 90%-os vénás elzáródás. Ettől éppen hogy dolgozik az ér, és alig van keringés a lábában.

Ezt követően átkerült a Városmajor utcába az érsebészetre. Az orvosok három hétig a különböző megoldásokon dolgoztak, mert ilyen estük még nem volt. Nem tudták, hogy ezt mi okozta és mitől alakult ki. A harmadik hét végén aztán megműtötték és betettek neki egy stentet, ami egyszerűen fogalmazva olyan, mint egy rugó és nyitva tartja az eret. Előtte persze e lábán keresztül felmentek egy katéterrel és az alvadékot, ami elzárta az eret kiszivattyúzták. Innentől kezdve folyamatosan alvadás gátló gyógyszert kell szednie és egy éven keresztül gumiharisnyát kellett húznia a bal lábára.

Azóta kiderült, hogy a lányomnak Leinden szindrómája (Leinden – mutáció) van, amit genetikailag örökölt tőlem és a férjemtől. A vizsgálatok azt mutatták, hogy sajnos mindkettőnk családjában fokozottan benne van. Ráadásul ennek is azt a fajtáját örökölte, amelynél fokozott a trombózis veszély.

Hogy ki hibázott? Elméletileg senki. Az alap az, hogy a nőgyógyásznak meg kellett volna kérdeznie a lányomat a trombózissal kapcsolatban, és akkor nem írhatta volna fel neki a fogamzásgátlót. Mégsem hibáztatható, mert ha megkérdezi, a lányom akkor sem tudott volna mondani neki semmit. Mondhatjuk azt, hogy vizsgálatoknál először egyik orvos sem ismerte fel a trombózist. Csakhogy ez egy olyan válfaja volt a trombózisnak, amivel csak nagyon ritkán – vagy egy egész pályafutás során sohasem – találkoznak az orvosok.

A lényeg az, hogy a lányom már a második műtétjén is túlesve jól van, és reméljük, hogy ez így is marad.

Vissza a főoldalra

Megmentettem a lányom életét

Az egész azzal kezdődött, hogy a lányom elkezdte szedni a fogamzásgátlót. Nagy lány volt már, aki komoly párkapcsolatban élt a barátjával – aki ma már a férje és két gyermekének apja – így ez teljesen természetes volt. A nőgyógyász fel is írta neki és ezzel el is rendeződött minden. Legalábbis azt hittük, de valójában egy olyan kálvária kezdődött el, amibe a lányom majdnem belehalt.

Uncsi Eglo lámpa megújulása

Két darab teljesen hétköznapi Eglo falikar hányódott a pincében, és nekem épp két falikarra volt szükségem a lányom szobájába. Egy kis maradék tapéta, némi ragasztó és pár papír szalvétagyűrű segítségével új életet leheltünk bele. Nézzétek, hogyan!

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon II. rész

Gordon Simons mogorván érkezett. Fejében egyre az motoszkált, hogyan tudná a kényes helyzetet megoldani. Semmiképpen nem szeretette volna a lányát úgy megsérteni, vagy olyan szituációba szorítani, hogy elköltözzön otthonról. Nem tudta az életét a gyerekei nélkül elképzelni. Ezért is nem nősült újra soha. Nem akart egy mostohát, aki esetleg elűzi a lányokat otthonról.

Sugallatok

Eredetileg a pályájáról szóló interjúra készültem Für Anikó Jászai Mari díjas érdemes színésznővel, de végül sokkal több lett ennél. Egy tartalmas beszélgetés, amiben a pályafutása mellett érintettük az élet fontos kérdéseit, az életét befolyásoló sugallatokat és a családi kapcsolatait. Mert az nem igazán szokványos, hogy valaki fél a nyilvános szerepléstől, és az Iparművészeti Főiskolára készül, aztán végül a Színművészetin köt ki. Mint ahogyan az sem, hogy valaki húsz évesen nevet vált, egykeként születik, most mégis két testvére van. Ez éppoly csoda, mint az, hogy valaki ugyanabban az öltözőben készül, ugyanazon a színpadon lép fel, mégis más színházban játszik.