Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én megtaláltam az életem párját. Volt sok-sok próbálkozás, hosszabb és rövidebb kapcsolatok. Két dolog azonban mindegyikben közös volt, bármennyire jól megértettük egymást és sokat kommunikáltunk: egyrészt valamiért véget értek, másrészt egy idő után átváltott egy "hogyan változtassuk meg a másikat" játékba. És valljuk be őszintén: ki szereti, ha meg akarják változtatni, ha el akarják venni tőle azt, amitől ő Ő.
Most másképp vagyok, vagyunk. Mert másképp is kezdtük: nem beleugrottunk valamibe, úgy, hogy azt sem tudtuk, mit vagy kit is keresünk valójában. Hanem mindketten először megfogalmaztuk, milyen embert akarunk Társnak. És amikor megérkeztünk egymás életébe, szó sem volt a másik megváltoztatásáról - hiszen pont olyat, pont AZT kerestük, ami a másik!
Ja, és nem veszekszünk. Soha. Kérdezték is az ismerősök: "Na és a békülős szex? Az nincs? Pedig az olyan jó tud lenni..."
Ekkor elkezdtem gondolkodni azon, hogy vajon hogyan függhet össze a békülős szex a kommunikációval? Vajon mitől olyan jó? Miért működik?
Az én nézőpontom szerint két ember együttműködéséhez a kommunikáción kívül kell még két fontos tényező. Az egyik: valamennyire kedvelniük kell egymást. Különben nincs kommunikáció! A másik: valamennyire egyet kell érteniük bizonyos dolgokban. Gondolj bele: ha valakivel ellenvéleményen vagy, akkor biztosan sokáig akarsz vele kommunikálni?