Mire jó az akupunktúra? II. rész

Bár az akupunktúra ma már közismert módszer, a lényegét a legtöbben mégsem ismerjük. Gondolati síkon pedig még mindig ott tartunk, hogy az ember elmegy egy akupunktúrás orvoshoz, aki teliszurkálja tűkkel és heti háromszor fél órára „sündisznót” csinál belőle. Ezzel szemben az igazság az, hogy vannak olyan módszerek, amikor nem válunk tűpárnává, mi több a lézerakupunktúra teljesen fájdalommentes. Hogy mégis mire jó – a fájdalomcsillapítástól, a sebgyógyításon át a stroke utáni kezelésig – azt Dr. Karácsonyi Gyöngyvér orvos – akupunktőr mesélte el nekünk.

Már az alap szituáció is érdekes, mármint az, hogy miért választja az orvos a gyógyító tevékenysége mellé az akupunktúrát. Dr. Karácsonyi Gyöngyvér esetében az ok a kíváncsiság volt. Korábban a műtétek során aneszteziológusként nagyon sok gyógyszert használt, és érdekelte, hogyan lehet kis tűk segítségével például hatékonyan fájdalmat csillapítani, olyan esetben, amikor néha emelt dózisú gyógyszerrel sem sikerül. Aztán az is nagyon érdekes volt számára, hogy az akupunktúra tudhat-e annyit, amennyit a nyugati orvoslással elérhet egy orvos? Akkoriban – 18 évvel ezelőtt - ezek tényleges kérdések voltak. Ma már sokkal többet tudnak az emberek – és az orvosok - az akupunktúráról Magyarországon is, ezáltal az érdeklődés iránta sokkal jelentősebb.

Tűpárna vagy fonalbeültetés?

Amint azt Dr. Karácsony Gyöngyvér elmondta, a hagyományos akupunktúra vékony, kihegyezett tűket helyez a test különböző pontjaiba. Népiesen szólva „tűpárnát csinál” a betegből, és a beteg ilyen telitűzdelt állapotban fél órát fekszik a rendelőben, hogy megvárják a tűk által az akupunktúrás pontokra kifejtett hatást.

Ezzel szemben a fonal beültetéses akupunktúra annyiban más, hogy egy erre speciálisan kialakított vékony tűvel sebészi felszívódó fonaldarabkát szúrnak be a bőr alá az akupunktúrás pontokba. Ezek a sebészi fonaldarabkák körülbelül 3 hét alatt szívódnak fel, és ez alatt az idő alatt folyamatosan stimulálják az akupunktúrás pontokat. Ennek több előnye is van. Egyrészt a betegnek csak 3 hetente kell kezelésre járnia, ami jelentős időbeli és anyagi megtakarítást jelent. Másrészt sokkal hatékonyabb, intenzívebb, erőteljesebb ez a kezelési forma, mint a hagyományos akupunktúra. Azonban, ha valakinek tűfóbiája van, annak sem kell lemondani az akupunktúráról, számára ott a teljesen fájdalommentes lézerakupunktúrás kezelés lehetősége.

Nyugat – Kelet szemléleti különbségek

A nyugati orvoslás a tünetek meghallgatásán és az azt követő laboratóriumi vizsgálaton keresztül egy diagnosztikai szemléletű orvoslás. Ezt jól ismerjük a saját orvos látogatásainkból. De mi az, amit egy kínai orvos másként csinál? A keleti orvos például soha nem méri meg a vérnyomást. Másként vizsgálja a pulzust is, mert számára nem a pulzusszám adja az érdemi információt. A keleti orvos ugyanis energetikai rendszerekben gondolkozik. A gyakorlatban ez úgy történik, hogy amikor a beteg bemegy, ránéz, és rögtön látja, hogy egy pirospozsgás duci beteg, vagy egy nagyon sápadt sovány beteg lépett-e be. Aztán nézi, hogy a bőre fehér, vagy kicsattanóan vörös, aztán megkérdezi, hogy milyen panaszai vannak. A hanghordozásából levonja a következtetést, hogy ez egy energikus, vagy magabiztos beteg, esetleg egy elhaló hangú, komolyan szenvedő beteg.

Aztán megnézi a pulzusát, de nem úgy, mint azt a nyugati orvoslás teszi, hanem beteg kezének a tapintásból, a pulzusából tapintással– csúszós, ragadós, selyem pulzus, több tucatnyi ilyen meghatározásuk van – következtet a beteg állapotára. Aztán ezekből vonja le a következtetést, hogy valamilyen többlet tünete, vagy valamilyen energiahiánya van a betegnek. Aztán megkérdezi például, hogy front érzékeny-e? Hogy a szelet hogyan bírja, szereti-e ha meleg van, vagy inkább a hűvösben tartózkodik? Milyen ételeket fogyaszt? Hogy a hidegen tápláló ételeket, vagy a meleg ételeket szereti-e jobban? Ilyenkor arra kíváncsiak, hogy a külső hatások mit okozhatnak a szervezetben, az étel mit okozhat a szervezetben, akár mint betegség tünet, akár mint betegséget javító elem. Aztán ezekből eldönti az orvos, hol lehet a probléma és milyen szervrendszereket kell erősíteni és hol kell esetleg csökkenteni az energiát. A két felfogás közötti különbség jól érzékelhető, mivel a nyugati orvoslás az úgynevezett kauzális, oksági orvoslás, amely szervrendszerekhez, anatómiai okokhoz köti a gyógyítást. A keleti orvoslásnál ezzel szemben minden energetikai alapon nyugszik és eszerint is gyógyítanak. Ezt alkalmazza az akupunktúra is.

De mi is az lézerakupunktúra?

Amint azt a doktornő kifejtette, a lézerfény sokrétű jótékony hatása régóta ismert. A kezdetekben a gyógyászati lézerkészülékek akkorák voltak, mint két nagy mosógép egymásra rakva. A lézer azért használható kiválóan, mint akupunktúrás eszköz, mert egy jól összeszedett, jól irányítható, koherens, monokromatikus fény-nyaláb, amely biológiai hatások változását eredményezi az emberi szervezetben. Serkenti a sebgyógyulást, fokozza az adott terület vérellátását, és beindítja a szervezet öngyógyító mechanizmusait. Kimutatottan és igazoltan kiváltja a T- és a B-limfociták termelődését, amelyeknek a szervezet immunválaszában van szerepük.

Például egy beállt nyaki kezelés közben egyrészt azonnali izomlazítás is történik, másrészt a fokozott vérkeringés miatt az endogén – a szervezetünkben lévő gyulladáscsökkentő, izomlazító anyagok – is mintha „spriccelnének” a kezelt területre. Ezáltal a lézerakupunktúrát lehet gyulladáscsökkentésre, fájdalomcsillapításra használni, vagy gipszelés utáni állapotban egy adott testrészben a vérkeringés fokozására alkalmazni. A lézer biológiai folyamatok sorozatán keresztül váltja ki az akupunktúrás pont ingerlését. És ami nagyon fontos, gyerekek kezelésére is használható.