Nincs könnyű szerep - Interjú Koltai Róberttel

Balfácánt vacsorára, forrás: jozsefattilaszinhaz.hu

Elképesztően sok filmben és előadásban láthatta, láthatja a közönség. Évtizedek hosszú sora mutatja, hogy a vele készülő filmek, színdarabok kasszasikerként vonulnak be a köztudatba. Arról nem is beszélve, hogy olyan ikonikus előadásokat fémjelez felejthetetlen játékkal, mint a Balfácánt vacsorára, ami az 1999. áprilisi bemutató óta töretlen sikerrel van a mai napig műsoron Budapesten, a József Attila Színházban. Vagy az 1996-ban bemutatott Miniszter félrelép, ami nem csak filmen, hanem színpadi verzióban is elképesztően hosszú ideje, immáron 24 éve vonzza a közönséget. Nem meglepő módon, ma már generációkat átívelően, fantasztikus estékkel elvarázsolva az aznapi nagyérdeműt. A Sose halunk meg című film 1993-as premierje óta szintén elévülhetetlen siker. Amit azóta musical formájában színpadon is láthat a közönség. 

A közönségkedvenc művész természetesen szakmai elismerések sorát is magáénak tudhatja. A számos díj között olyan elismerések vannak, mint a Jászai Mari-díj, az Érdemes Művész elismerés. 2020 óta a Halhatatlanok Társulatának is örökös tagja.

Édesapjának nem csak a sport iránti szeretet köszönheti, hanem az irodalom és a vers iránti vonzódást is gyermekkorától szívta magába. Ahogy ő fogalmaz, csak a legjobbak tudnak úgy szavalni, ahogy sportvezető édesapja szavalt, aki időnként szavalóversenyeken indult, első helyezést is elért. Ezért koránt sem csodálni való, hogy egy rövid kitérő után, a színészi pálya vált életúttá. A vers szeretete olyannyira megmaradt, hogy a még most is szaval olyan verseket, amiket édesapjától hallott gyermekként.

Nem csak Róbertet érintette meg a családban az alkotás semmihez sem hasonlító érzése. Testvére Koltai Judit, színészként, rendezőként és színházigazgatóként szintén pályatárs. Nem véletlen, hogy közös munkák is születtek.

Forrás: noklapja.hu/olvasnivalo/2018/11/17

Színházak sorában játszott, játszik. Többek között tagja volt annak a fantasztikus csapatnak is, akik a Kaposvári Csiky Gergely Színházban -mondhatjuk, hogy színháztörténeti szempontból meghatározó korszakában-, a művészek és a színházba járó közönség szempontjából is sorsfordító értékű előadásokat hoztak létre. Olyan ikonikus alkotókkal dolgozott együtt Kaposváron, mint Zsámbéki Gábor, Gothár Péter, Ascher Tamás, Babarczy László, Ács János.

- Igen. Ilyen volt a főiskolán az egyik vizsgaelőadás 1968-ban. Ahol egy öreg csavargót játszottam Harold Pinter: Gondnok című darabjában, amit Zsámbéki Gábor rendezett. 1970-ben Pécsett Zuboly szerepe, a Dobai Vilmos rendezte Szentivánéji álomban. 1987-ben szintén Pécsett, már vendégként, Szőke István rendezésében a Velencei kalmár előadásában Shylockot játszottam. Szintén Pécsett, 1992-ben Vincze János rendezésében, Forgách András: Vitellius című drámájának címszerepe, ami egyébként elnyerte a legjobb új magyar dráma díját is. Kaposváron nagyon sok remek előadás született. Ezek közül kiemelkedő volt számomra Nyikolaj Erdman: Az öngyilkos című darabjában a munkanélküli kispolgár, Szemjon Szemjonovics Podszekalnyikov megformálása. Az előadást Ascher Tamás rendezte és nagyon sok díjat nyertünk vele. Ez tényleg csak néhány, ami így elsőre eszembe jut a rengetegből. Az utóbbi időből pedig minden szerepet megemlíthetném, mert ma már csak olyat játszom, amiben örömömet lelem.

Forrás: europeana.eu

- Én még a nagyon jó szakaszánál tartok, tehát jól bírom. Egyáltalán nem megterhelő a számomra, ha felismernek. Egyébként azért sem kellemetlen élmény, mert tisztelettel és szeretettel vesznek körbe, bárhol találkoznak velem a nézők és ez nagyon jól esik. Az utóbbi időben egyébként a körülményeknek köszönhetően nincs sok lehetőség a találkozásra, ezért már nagyon hiányzik nekem a közönség.

- Másodszori nekifutásra vettek fel a Főiskolára, ahol Pártos Géza osztályába jártam, ahol osztálytársam volt többek között Venczel Vera, Molnár Piroska. Mensáros László is figyelemmel kísérte a színészi alakulásomat. Nagyon szerettem az alakításait. Sokat jártunk színházakba előadásokat nézni. Meghatározó volt a kaposvári korszak. Jordán Tamás, Kern András, Gáspár Sándor nem csak pályatárs, hanem a barátom is. Nagyon sokat dolgozunk együtt filmen és színpadon.

A mai feltételek persze teljesen mások, mint amiben mi kezdtük a pályát. Menet közben az ember az aktuális munkájára figyel. Teszi a dolgát. Persze folyamatosan idomulni kellett a változásokhoz, miközben én mindig azt kerestem, mi a magam helye, dolga. Amit a világról gondolok, a témák benne vannak a filmjeimben. Egyébként a mostani helyzet, az, hogy az elmúlt egy évben a színházi és filmes élet is le kellett álljon, nehézzé teszi a mindennapokat. Felemészti minden erőforrásunkat. A barátokkal tartjuk a kapcsolatot, de az az alkotómunka, ami jellemez, most háttérbe kell szoruljon. Nagyon várom azt, hogy újra induljon a színházi és filmes életünk.

- Én a figyelmet tartom a legfontosabbnak. Az egymásra figyelés képességét a darabbal való találkozás pillanatától, a próbafolyamaton keresztül, a produkció megvalósításáig és gyakorlatilag minden előadáson.

Vitellius, forrás: koltairobert.hu

- Igen. Ilyen volt az egyik Vitellius előadás Pécsett, amikor egy szakmunkásképző diákjai ültek az egyébként teltházas nézőtéren. Már a darab kezdete előtti percekben kiderült, hogy nem igazán érdeklődnek az előadás iránt. Ráadásul az első sorban néhány igencsak renitensen viselkedő hangadó ült. Magát Vitelliust, a római császárt játszottam. Az előadás első jelentéhez a kezdő szereplőknek előre bent kellett lennie a színpadon, amit egyébként a nézők nem láttak. Én viszont ennek köszönhetően fel tudtam mérni a nézőtéri eseményekből, hogy ez az előadás nem megy le zavartalanul, ha nem történik valami. Ezért a nyitó jelenet első pillanatában leugrottam az ágyról, odarepültem az első sorban ülő, hangoskodó fiatalokhoz, és súgva megkérdeztem, hogy „Muszáj ezt csinálni?” Annyira megrökönyödtek, hogy a darab végéig pisszenni sem mertek. Nyilván egy darabból való ilyen „kiugrás” tőlem sem megszokott reakció. Azonban az említett figyelemnek köszönhetően, a felismert helyzet gyakorlatilag megmentette az aznapi közönség számára az előadás élményét. Mert, ha a nézőtéren ülők szétverik a nézők figyelmet, akkor azok sem kaphatják meg a színházi este varázslatát, akik egyébként éppen ezért jönnek oda. Ezt a reakciót persze nem lehet előre kitalálni, nem lehet megtervezni, ezért a konkrét helyzetre felkészülni sem. Viszont jól reprezentálja magának a figyelemnek a minőségét. Az önmagunkra, a partnerekre, a stábra, a körülményekre, a közönségre kiterjesztett figyelem fontosságát. Aminek hatására az ember a döntéshelyzet pillanatában, ösztönösen cselekszik a siker érdekében. Tulajdonképpen ez egy folyamatos készenlét. Talán azok közé a titkok közé tartozik, amik hozzátartoznak a színész életéhez.

Sose halunk meg, forrás: hevesisandorszinhaz.hu

- A futó produkciók, amikben eddig játszottam. Új felkérések is várnak, amiket a vírushelyzet következtében kellett halasztani. A Sose halunk meg musical Zalaegerszegen, amiben játszom Gyuszi bácsi szerepét. Még csak néhány előadást lehetett eljátszani a színházak kényszerű bezárásáig. Nagyon várjuk a folytatást. Emellett egy nagyon érdekes témát készítünk elő, ami reményeink szerint nem csak ránk hat kivételes módon. Bartók Béla operája, a Kékszakállú herceg vára történetét gondoltuk tovább. A téma önmagában is elgondolkodtató, ugyanakkor mi egy lépéssel tovább szőjük a szálakat. Ebben az új darabban olyan izgalmas pszichológiai játék tanúja lehet majd a közönség, amely a Kékszakállú herceg titkát kutatja. A kétszemélyes előadást Gaál Ildikó írja és rendezi. A Rózsavölgyi Szalonban tervezzük a bemutatót.

Csaba Beatrix