No.1 a családban

A racionális válasz az, hogy a kutyád egy élőlény, nem pedig egy kikapcsolható, vagy félretehető, trendi játékszer. Olyan társ, aki belehal, ha nem gondoskodnak róla megfelelően. Az igazi válasz azonban ennél sokkal mélyebb rétegekbe vezet el. A funkcionális ellátás, a fizikai gondoskodás egyfajta kötelezettség annak számára, aki állattartóvá válik. Legyen az bármely állat. A lelki kötődés, az érzelmi változás azonban a bónusz plusz, amit a kutya hoz a családba. Ez a kötődés, a szeretet kiteljesedése pedig elképesztően gyorsan alakul ki. Sokan első látásra „szerelembe esnek” a kutyájukkal. Ezért választják éppen azt az egyedet, akit hazavisznek. Megtetszik a bájos pofijuk, az ügyetlen bumfordiságuk, a szemük, ahogy ránéznek az emberre. A selymes gombóc ellágyítja még a legkeményebb szívet is. Ki gondol ilyenkor arra, hogy hányszor pisil a nappali szőnyegére mire szobatiszta lesz? Mennyi papucs esik áldozatul a zsákmányszerző ösztönnek? Találunk-e kutyabarát szállodát, amikor nyaralni menne a család? Mennyibe kerül az álltaorvos, mire a kutyust először közösségbe vihetjük? Egyáltalán mennyi időbe, munkába, eltökéltsége, kitartásba, és mennyi pénzbe kerül valójában egy kiskutya egészséges felnevelése? Ez a szerelembe esés pedig komoly erőforrás lesz a napi gondok idején is. Mert gondok, kihívások, lesznek bőven. Azonban a gazda, a kutya érzelem és lélek átalakító képessége által, egészen másként fogja fel a feladatait, mint bármikor korábban.

Racionális megközelítésből nem kérdés, hogy egy családban elsőbbséget élvez minden és mindenki, aki önmagáról nem képes gondoskodni. Lehet az egy növény, aranyhal, vagy az ember legjobb barátjaként említett kutya. Tehát természetes kötelessége a gazdának, hogy a létfenntartását biztosítsa. Ez annyit jelent a mindennapok szintjén, hogy biztosítjuk számára a táplálékot, a pihenőhelyet és azt, hogy biztonságosan és időben elvégezhesse a dolgát. Fontos teendő még a kutya szocializációja, tanítása, hogy a társadalomi létbe illesztése megvalósuljon. Más kutyákkal és emberekkel sem lehet agresszív.Egyszóval a családba és a környezetbe jól illeszkedő, egészséges kutya ismérvei, még koránt sem a N.1-é válás kritériumai. Ekkor még csupán egy élhető együttélés alapjairól van szó. Akkor, amikor a prioritás első helyére kerül a kedvencünk, a lelkünkben is egyfajta első helyet foglal el. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindenki másnál jobban szeretjük a kutyánkat. Azt azonban igen, hogy a döntéshozatal szempontjából az állat érdekeit a legtöbb családban előre soroljuk. Ennek az előre sorolásnak lehetnek egészen extrém példái is, de most fókuszáljunk az egészséges egyensúlyra. A kutya életének legjobbá tétele olyan igény megjelenése, ami a lelki-érzelmi síkon születik meg. Sokkal mélyebben, mint a gondolat adta racionális, felszíni érvek megszületésének tere. A prioritásban betöltött első hely a legtöbb esetben éppen ebből a mély, nem mindig ismert rétegből alakul ki. Az érzelmi-lelki térből. Ez koránt sem jelenti azt, hogy a többi családtagot kevésbé szeretjük. Azt sem, hogy a többiek veszítenek a fontosságukból. Hanem azt jelenti, hogy kevés kivételtől eltekintve, a kutyával kialakuló kapcsolatban újszerű konstrukcióban egyesül a gondoskodás igénye és képessége, a szeretet megnyilvánulásának igényével és képességével. Annál is inkább, mert az ember tudatos énje tökéletesen tisztában van avval, hogy a kutya önmagáról nem tud gondoskodni, ezért egyféleképpen ki van szolgáltatva a gazdájának. Másrészt pedig az eb szeretet megnyilvánítási képessége, egészen magas fokú intelligenciája, taníthatósága, önzetlen ragaszkodása akkor is dobogóra emeli, ha pontosan tudjuk, hogy ő „csak egy állat”. Egy ösztön lény. Az érzelmi tudatossága azonban ennek ellenére kimagasló. A gazda az ő számára mindenekelőtt való. Akár a saját hátrányára, kárára is. Az is előfordul, hogy önfeláldozó képessége akár az életébe is kerülhet. A kutya sosem manipulál az érzelmi kötődésével. Nem használja fel, nem használja ki a szeretetet. Nem akar célt elérni vele, hanem természetes és magától értetődő tisztasággal szereti az embert. A szeretet és ragaszkodás kinyilvánítási képessége olyan megható, hogy annak nagyon kevés ember tud ellenállni. Gyakran olyanok sem, akik egyébként nem tartanak saját kutyát, és el sem tudják képzelni, hogy egy gondokkal is járó szőrős ebbel osszák meg a személyes életüket. Az ilyen emberek között is számosan vannak, akik egy kutyára nézve elolvadnak. Megsimogatják az utcán, téren más kedvencét.

Egy szó, mint száz, a kutya jogosan kerül első helyre. Mert felszínre hozza és megerősíti az ember mindazon igényét és képességét, ami őt magát egyfajta értelmezésben gondoskodóbbá, felelősségteljesebbé, tudatosabbá, megértőbbé, empatikusabbá, megbocsájtóbbá, érzelmi kötődésre alkalmasabbá teszi. Olyan új szokások kialakítására késztet a kutyatartás, amit nélküle nem feltétlenül tennénk meg. Ilyen például a mindennapi testmozgás. Egészen kevesen mennek el minden áldott nap legalább két alkalommal sétálni „csak úgy”. Nem vállalják tömegesen a kutyatartókon kívül, hogy reggel korábban felkelnek, és legalább egy órát sétálnak, mert az egészséges. Esőben, hóban, forró napsütésben órákat bóklásznak az utcán. A tudatos testmozgás elhivatottjain és a sportolókon kívül, ez a viselkedési attitűd, koránt sem jellemző viselkedés. Ugyan ezen a napon, este is 1, 1,5 akár 2 órát újra nekirugaszkodni és róni a kilométereket, nos, ez több mint elhivatottság. Egyáltalán nem magától értetődő szokás az általánosnak mondott napi rutinok között. Akaraterő is kell hozzá. Eltökéltség. Végtelen, mondhatnánk önzetlen szeretet. Mindezt téve nap, mint nap. Ismételni jó esetben több mint egy évtizedig. 10-15 évig tenni kényszer nélkül, céltudatosan, feltétel nélkül, mindenféle „jutalom nélkül”, az kevéssé elképzelhető. Pedig a kutyatartó ezt teszi. Nap, mint nap, évről évre nem lankadva. Kitartással, hittel, szeretettel teszi mindezt. Rója a kilométereket, gondoskodik, takarít, plusz feladatokat vállal, iskoláztatja a szeretett lényt. Eléri, hogy az a lehető legjobb formájában legyen. Szereti, és elfogadja, vágyja annak az állatnak a szeretetteli ragaszkodását. Akkor is, ha mindez valójában rengeteg feladattal és néha akár károkkal is együtt jár. Mert mindenhol kutyaszőr van, a kedvenc kiássa a legszebb virágot, néha bepiszkít a lakásba, szétrág pótolhatatlan darabokat. Nem lehet „csak úgy” nem hazamenni, mert összefutottunk egy régi ismerőssel. Ő az, aki mellett nem tudunk bármikor, bárhova elutazni, ha nem tudjuk megoldani a kutya biztonságos és kielégítő elhelyezését arra az időre. Gyakran lelkiismeret furdalásunk van, ha önmagunkat egyszer-egyszer előbbre helyezzük nála. Amikor elutazunk egy időre, annyira hiányzik, hogy az szinte fizikailag fáj. Belesajdulunk, ha megbetegszik és bármit megtennénk a gyógyulásáért. El sem tudjuk az életünket képzelni nélküle, és kutatások szerint az elvesztése ugyan olyan rettenetes érzés, mintha egy közeli családtag hunyt volna el. Ezen tulajdonságok és ismérvek teszik őt különleges hatású lénnyé az életünkben. Helyezik őt,No.1 pozícióba. Összességében azt eredményezi a kutyával való tartós együttélés, hogy az érintett ezeket a meglévő, megerősödő és újonnan kialakuló tulajdonságokat képes átvinni az élet egyéb területeire is. Ezáltal az emberi, társadalmi, közéleti kapcsolataiban is pozitív változásokat eredményez a kutyához fűződő érzelmi viszonya. Egyszóval a gyermekvállalás mellett, a kutyás lét biztosan az az életforma, ami az önként vállalt, hosszú időre szóló személyiségfejlesztés egyik legjobb formája. A kutya terápiás hatása kutatásokkal igazolt. Coach és mediátor, személyiségfejlesztő tréner és önismereti terapeuta, kondícióedző egy személyben, bár ennek egyáltalán nincs tudatában. Mi azonban a tudatában lehetünk annak, hogy egy négylábú csoda életünkbe fogadása nem csak a mi létezésünket változtatja meg, hanem a személyes környezetünk is profitálhat abból, hogyha a kutyusunk legjobb gazdájává válunk.

Csaba Beatrix

tréner