BlogÚj! Megnyitás

Nyiss ablakot a világra

Fiatalon általában szemünk sem rebben, ha a változásra gondolunk. Simán váltunk munkahelyet, alakul, fejlődik az ízlésünk, nem okoz gondot a lakhelyváltás. Azonban ahogy telik az idő, a személyes tapasztalataink egyre szilárdabbá tesznek bennünket.

Nyiss ablakot a világra

Fiatalon általában szemünk sem rebben, ha a változásra gondolunk. Simán váltunk munkahelyet, alakul, fejlődik az ízlésünk, nem okoz gondot a lakhelyváltás. Azonban ahogy telik az idő, a személyes tapasztalataink egyre szilárdabbá tesznek bennünket. Kialakultabb a gondolkodásunk, stabilabbá válnak a szokásaink, nehezebben mozdulunk át egyik pontból a másikba. Ezt koránt sem csak a kor teszi. Az, hogy lenyugszunk, megállapodunk, felelősséget vállalunk a családunkért. Már nem adjuk fel könnyen az álláspontjainkat. Érettebbé, talán valamiképpen megfontoltabbá válunk az élettapasztalatok hatására. Arra is ráeszmélünk idővel, hogy az élet bár végtelen folyam, a személyes életidőnk koránt sem korlátlan. Éppen ezért elkezdünk gazdálkodni az időnkkel, az energiánkkal. Már nem pazaroljuk el bármire a napjainkat.

Mindez azonban nem eredményezheti azt, hogy nem maradunk nyitottak az újdonságokra. Ahogy azt sem szabad elfelejteni, hogy a világ folyamatosan változik, alakul. Igaz, a személyes életút számára nem minden változás előnyös. Azonban, ha elveszítjük a rugalmasságunkat, ha úgy érezzük, hogy egy bizonyos kor után már nem tudunk új dolgokat tanulni, ha úgy véljük, hogy a nálunk fiatalabbak nem tudhatnak egy-egy területen többet nálunk, akkor egyszer csak azon kaphatjuk magunkat, hogy kikerülünk az élet áramlatából. Olyanná válunk, mint egy szikla. Keménnyé, szilárddá, ugyanakkor mozdíthatatlanná. Ez pedig azt jelenti, hogy az élet tovafut mellettünk, mi pedig, mint egy kilométerkő, egyhelyben maradunk. Csak nézzük, hogy távolodnak el tőlünk a többiek, akik képesek maradtak „felvenni a kesztyűt”. Beleállni az élet hozta kihívásokba, folyamatos megújulásra késztetve önmagukat és másokat.

Nyiss ablakot a világra

képforrás: pixabay

Hozz ki többet magadból

Azt mondják, a puding próbája az evés. De mi van akkor, ha nem szeretjük a pudingot? Nos, akkor választhatunk más fogást is, hiszen ez a bölcsesség koránt sem csak a pudingra igaz. Viszont, ha bele sem kóstolunk az élet ízeibe, akkor olyan különlegességekből maradhatunk ki, amikről nem is tudjuk, hogy valójában nekünk való dolgok.

Sokszor, sokféleképpen találkozhatunk újdonságokkal. Olyanokkal is, amikkel talán korábban is szembesültünk, csak akkor még nem éreztük magunkénak. Vagy megpróbáltuk, de elsőre nem játunk sikerrel. De ahogy a gyermekeinktől is elvárjuk, hogy legyenek kitartóak, akár sokadik nekifutásra tanuljanak meg dolgokat, úgy saját magunkkal is legyünk következetesek. Ne adjunk fel semmit az első kanyarban.

Ne hagyd, hogy a szükség uralkodjon rajtad

Tanulj a tudás öröméért. Fejleszd magad azokon a területeken, amiken úgy véled, nem te lennél a legsikeresebb, ha ma indulnál el benne. Erősítsd folyamatosan azokat a tudásaidat, amikben más most is jó vagy. Egy hajszálnyit se engedj a minőségedből. Tanulj mindig új dolgokat, hogy frissen tartsd magad. Érezned kell, hogy a korod nem határoz meg téged. Te azonban nagyon sokat tehetsz a kortalanságodért. A szellemi frissességedért, a megújulási képességedért, a fizikai állapotodért, a tudásodért, a szemléletedért, a gondolkodásodért. Ezek a dolgok azok, amik nem másokon múlnak. Mert körülmények mindig voltak és mindig lesznek. Jobb idők, rosszabb élethelyzetek váltják egymást, amiket mi emberek, egyenként nem feltétlenül tudunk befolyásolni. Azonban a személyes terünkben mégis mi vagyunk a döntéshozók!

Nyiss ablakot a világra

képforrás: pixabay

Légy bátor

A bátorság azt jelenti, hogy nem félünk az új dolgoktól. Kipróbáljuk magunkat új helyzetekben. Megnézzük a gyakorlati síkon, mi való nekünk, miben érezzük jól magunkat. A kötelezettségek mellett ugyanis a teljes élethez nagyon kellenek azok a dolgok, amik örömet hoznak. Amikben jól érezzük magunkat. Amikben megérezzük a siker ízét. Ami kiegészít bennünket, ami kitágítja a szemléletmódunkat, ami új embereket hoz az életünkbe. Amik által új barátságokat köthetünk, amiben új oldalunkat mutathatjuk meg a világnak, sőt a saját környezetünknek is. Ezek olyan szemléletmód váltások, amikhez nem kellenek túl nagy dolgok. Amik izgalommal, kíváncsisággal fűszerezhetik meg az életünket. Amik túlmutatnak a rutinokon, a megszokásokon. Amik által mi magunk is rácsodálkozhatunk, mennyi minden van bennünk, amiről nem is tudtunk, vagy már rég elfelejtettünk. Milyen kvalitásaink, talentumaink vannak, amiket eddig nem használtunk.

Nyissunk ablakot a világra és éljük meg önmagunkat új formában.

Ha van kedved egy ilyen önmegújító folyamathoz, ha belevágnál egy új kalandba, csináljuk együtt. Csatlakozz közösségi oldalunkhoz, ahol további hasznos és értékes tartalmakat, videókat, jó tanácsokat találsz az életvezetéshez. 

https://www.facebook.com/groups/1801970190119986

Plusz 1 ajándék Tőlem, Neked

Szórádiné Páll Rózsa

Életminőség szakértő


https://rozsamax.hu/

Vissza a főoldalra

Meghalt a kisbabám… még sem történt műhiba

Olvasónk nagyon szomorú történetet osztott meg velünk. Az eset nem mostanában történt, ám nagyon tanulságos és megrázó. Egy elhunyt magzat és az édesanyja története, aki máig – és talán soha – nem tudja túltenni magát azon, ami történt. Olvasónk az eset óta a második terhességet problémamentesen kihordta és ma már egy kisfiú boldog édesanyja. Az első kényszerszüléssel szült halott kisfiát azonban soha nem fogja elfelejteni.

Semmit sem kaptam ingyen az élettől – beszélgetés Keresztes Ildikóval

Talán egykor még Ő maga sem gondolta, hogy egy Marosvásárhelyi törékeny kislány, aki a balettszínpadán szerette volna elkezdeni szárnybontogatásait, Magyarország legismertebb és egyik legsikeresebb énekesnője lesz. Megannyi dal, tömérdek színházi szerep, szinte minden létező díjat megkapott a szakmától, de mégis a közönség szeretete számára a mérvadó.

A magyar Golgota

Tizenhárman voltak Aradon. Tizenkét tábornok és egy honvéd ezredes. Egy miniszterelnök pedig Budapesten. És még sok ezren országszerte. Mert mi magyarok mindig harcoltunk. És harcolni is fogunk, amíg csak élünk, mert ez a vérünkben van. Ez volt az, amit nem értett sem a tatár, sem a török, sem a labanc. Lehet, hogy területileg nem vagyunk nagyok, lehet, hogy a világpolitikában nem számítunk, de egy valamiben bárki biztos lehet. Ha hiszünk valamiben, akkor harcolni fogunk érte, és – tudom, nagy szavak ezek – akár meg is halunk. Őseink százezrei megtették, és hiszem, hogy mi sem vagyunk rosszabbak náluk.

Fabódéktól a palotáig

A városligeti műjégpálya története az 1830-as évekre nyúlik vissza. Igaz, akkor még csak a városligeti tavon csúszkáló, korcsolyázó gyerekek jártak oda, és szó sem volt műjégpályáról. Az igazi kezdet azonban még mindig a XIX. századhoz köthető, hogy aztán a II. világháború teljesen romba döntse, és a XXI. század eleji felújítást követően újra régi pompájában tündökölve várhassa a korcsolyázás szerelmeseit.

Thonet székek megmentése

A Thonet székek megmetése nem valami friss sztori, de még nem beszéltem róla soha, ezért most előjövök vele. Gondolom észrevettétek, hogy az utóbbi időben egyedi tartalmakkal próbállak Titeket inspirálni és szórakoztatni, ami jóval nehezebb feladat, mintha külföldi oldalakról átvett lakásokat posztolgatnék. A saját tartalom létrehozása fáradtságos és időigényes műfaj, meg kell alkotni a valamit, aztán be kell fotózni, rendbe kell szedni a képeket számítógépen és még meg is kell írni… szóval kell hozzá sok munka és még több idő. Ezért ritkultak meg mostanában a bejegyzések, de remélem a minőséget Ti is előbbre helyezitek a mennyiségnél! Na, vissza a székekhez: metálfekete Thonet székeim története következik.

Málnakrémes sajttorta

Január óta nem eszem cukrot, és most sem fogok, és még véletlenül sem csábulok el vendégségben, ha van egy ilyen is az asztalon. Olyan egyszerű, és finom, hogy jó, ha dupla adaggal számoltok Ti is :))

Egy búzaszemtől az olimpiáig

Lenyűgöző látványt nyújtott, a híres varázslótanonc kalandjait bemutató filmsorozat. Ezen belül is az első részben, az emberi nagyságú (sőt még annál is nagyobb) elvarázsolt sakkfigurák mozgása és csatája. A főszereplők valós életveszélybe kerültek a játék folyamán azzal, hogy helyettesítettek egy-egy figurát. Szerencsére a sakkozás ezen szintje még nem megvalósítható, de mindenképpen elismerésre méltó, hogy még egy ilyen fantázia filmben is megjelenik a sakk, mint fontos tényező. Felmerül viszont a kérdés, hogy mikor és hogyan találták ki a játékot? Kik a híres személyiségei? És persze az örök kérdés: sport-e valójában a sakk?