Saját jogon vagyok Stohl Luca

Képforrás: Stohl Luca hivatalos facebook oldala

- Sokáig hagytam, hogy sodorjanak az események. A Táncművészeti Főiskola elvégzése után színházi feladatok jöttek, azután a televíziózás szippantott magába. Egyik munka hozta a másikat. Szerettem ezt az időszakot is. Ugyanakkor amikor felkérést kaptam, hogy csatlakozzam a 168.hu stábjához, örömmel fogadtam el a lehetőséget, hogy közéletibb témákkal kezdjek el foglalkozni. Így a változás már akkor elkezdődött, amikor eljöttem a kereskedelmi csatornától, és elkezdtem tudatosabban keresni a saját utamat. Ebben közrejátszott az is, hogy az elmúlt években, a Covidnak köszönhető kényszerszünet során nagyon sokat beszélgettem a férjemmel a kialakult élethelyzetről. Ezek szóltak a megélhetésről is persze. Ugyanakkor arról is gondolkodni kellett, hogy amennyiben „egyetlen pillanat alatt”, vagy egy eseménysor hatására egyszerűen megszűnhet az, ami addig stabilan jelen volt, akkor az életre másképpen is fel kell készülni. Ennek kapcsán kezdtem el azon is gondolkodni, hogy nincs olyan túlságosan messze az idő, amikor a táncos pályafutásom szempontjából is terveznem kell a személyes jövőmet. Az élet ekkor sodorta elém az újságíró képzést, amin nem is gondolkodtam sokáig, hanem belevágtam. Tulajdonképpen ezek a hatások együttesen hozták létre azt a helyzetet, aminek köszönhetően a tudatos életpályaváltás megfogalmazódott bennem.

- Már akkor sem dolgoztam fix munkaidőben, amikor megismerkedtem a férjemmel. Bár ő 9-től 5-ig dolgozik, ami jó keretet és stabilitást jelent, nagyon megértő a munkám adta kihívásokkal kapcsolatban. Számíthatok rá. Egyensúlyban tart akkor is, amikor az én művészi, kreatív énem szárnyalásba kezd. A higgadtsága, az életszemlélete, és a szeretete átsegít a nehézségeken is. A családi háttér, ez a szerencsés együttállás nagyon sokat segít abban, hogy a munkámra tudjak figyelni. Ugyanakkor minőségi időt töltünk el egymással a szabadidőnkben.

- Az ATV vezetősége nagyon rugalmas, nem volt feltétele az új munkakörnek, hogy feladjam a művészi pályát. Bennem azonban megszületett a döntés, mivel mindkét hivatás teljes embert kíván. A televíziós munkát választom. Ezért új darabokat most biztosan nem fogok vállalni, de a jelenleg futó előadásokat végig viszem. Nagyon sok jót kaptam táncosként. Nagyszerű alkotókkal, remek csapatokban dolgozhattam. Nem kérdés, hogy a színház örök szerelem marad.

- Gyermekkoromban sokáig versenyszerűen sportoltam. A ritmikus sportgimnasztika hosszú évekig volt az életem része, ami megtanított a rendszerességre, fegyelemre. Amikor abbahagytam, felmerült a kérdés, hogyan tovább? A táncművészeti gimnázium családi közmegegyezéssel lett a megoldás. Azután következett a Táncművészeti Főiskola. Egy darabig kacérkodtam a színészi pályával is, de egyszer sem jelentkeztem a felvételire. A tánc lett a hivatásom. Ami azzal is együtt járt, hogy nagyon korán saját lábamra álltam, és bár legtöbbször nem hiszik el, de amit elértem, az a saját munkámnak köszönhető. Tudom, hogy a családról nem lehet igazán leválni. Bevallom, nincs is okom rá, mert elfogadó és szeretetteli közegben élek, ahol nem az a cél, hogy „megnyirbálják” a szabadságomat, vagy rám kényszerítsenek más választást, mint amit én magam is szeretnék. Sosem kértem szülői befolyást sem munkahely megszerzéséhez, sem más úgynevezett protezsáláshoz. Az édesapámmal már középiskolásként megállapodtam, hogy ne szóljon sehova oda az „érdekemben”. Ne miatta kapjak meg valamit, hanem én akarok megdolgozni a saját sikereimért. A név maga persze figyelemfelkeltő. Ez pro és kontra is igaz. Azonban az is tény, hogy amikor egy színházi csapatban, vagy a médiában, egy stábban elkezd valaki dolgozni, akkor az ottani teljesítménye határozza meg, hogy mi lesz róla a vélemény. Egyébként ez a magánéletre is, tehát minden emberi kapcsolatra igaz. Az viszont tagadhatatlan, hogy egy ismert ember gyerekére, családtagjára mindig nagyobb figyelem hárul. A reflektorfény egy része ránk is óhatatlanul kivetül. Viszont nekem a saját értékrendem a legfontosabb. Önmagammal kell rendben legyek. A munkám, a teljesítményem az életem minden területén engem minősít. Ezért nekem ez a mértékadó irányelv. A saját hitelességem minden munkámban. Arról kell megismerjenek. A híradó műsorvezetést sem „ajándékba” kaptam. Megkeresett Németh S. Szilárd, az ATV vezérigazgatója, hogy megnézne, mint Híradós műsorvezető, és végül engem választottak, amire büszke vagyok.

- Azt nem tudom pontosan megfogalmazni, mennyiben magammal hozott, „genetikából adódó” képesség, és mennyiben „tanult” megoldási képlet, ahogy össze vagyok rakva. Az biztos, hogy mindaz, ami születésem óta velem történt, engem is formált. Viszont volt választásom abban, hogyan viszonyulok ehhez. Akár a szülői történéseket vesszük alapul, akár a családi viszonyok alakulását, azt kell mondjam, hogy megélve ennek minden pozitívumát, valamint megtapasztalva minden kihívását és nehézségét, összességében nekem jó életem lett.

A testvéreimmel jó a kapcsolatom, a szüleim viszonya rendezett, tehát ez a 21. századi értelemben vett sok szereplős mozaikcsalád számomra szerethető, és mindannyian jól működünk benne. Összetartozunk minden adottságunkkal együtt. Sok jó közös programunk és örömteli családi megélésünk van. Talán ez is olyan erőforrás, amiből meríthetek a mindennapokban és akár a munkámban is. Az élet által elém sodort feladatokban és kihívásokban is támaszkodhatok arra, amit a Stohl Lucaság jelent számomra.

Csaba Beatrix

2022