Megnyitás

Sári Évi: Nem érzem magamról, hogy sztár vagyok

Sári Évi talán a Sztárban sztár utolsó szériájával vált igazán országosan ismert sztárrá.

Pedig már korábban is főszerepeket játszott, vezetett műsort a TV2-n és a VIVA TV-n, és a Splash együttes énekesnője volt. Amit viszont kevesen tudnak, hogy a sörcsapoktól vezetett az útja a színpadig és a sikerekig. A főszerepekig azonban a statisztálástól kezdve végigjárta a színházi utat, és szerinte ez a legjobb az egészben. Bár nagyon sokan ismerik és szeretik, a sztárságot nem igazán érzi, nincsenek allűrjei és megmaradt normális embernek.

Milyen volt a gyerekkora? Milyen ételeket és játékokat szeretett a leginkább?

Nem könnyű ezeket az emlékeket felidézni. Ami talán sokakat meglep, volt, amikor picit fiús voltam. Emlékszem egy olyan karácsonyra, amikor távirányítós autót kértem ajándékba. Voltak persze babáim is, de akkor ez volt a prioritás. Lehet, hogy ez a bátyámnak és a családi barátok fiú gyerekeinek a hatása volt. Velük együtt jártunk nyaralni, a szüleink összejártak és emiatt nagyon sokat találkoztunk. Hogy milyen ételeket szerettem? Igazság szerint mindig is szerettem enni, és ez most is így van. Különösen az édességeket szeretem, ami nem szerencsés, mert hízékony vagyok, kordában kell magam tartani.

Mivel foglalkoztak a szülei, a családja?

Édesapám sok dologgal foglalkozott, az autószerelés volt az egyik, amit sokáig csinált és nagyon ügyes volt benne. Ahogy visszaemlékszem, mindig sokat dolgozott és megtalálta azt, amivel a legtöbbet tudott keresni. Az autószerelés után jött a vendéglátás, ahol két éttermet is vezetett. Az anyukám pedig könyvelő és könyvvizsgáló. A zenével egyiküknek sincs szakmai kapcsolata.

Hány éves volt, amikor eldöntötte, hogy a zenei pályát választja?

Azt, hogy ez a döntés pontosan mikor született meg bennem, nehéz meghatározni. Már nagykorú voltam, amikor jelentkeztem a Vasutas Musical Stúdióba, ahol elkezdtem színészmesterséget, színpadi táncot és hangképzést tanulni. Onnantól számomra egyértelmű volt, hogy én ezt akarom csinálni, ezt szeretem, és ebben érzem jól magam. Persze voltak olyan időszakok, amikor jobban működött és volt, amikor kevésbé, de a vágy mindig bennem volt, hogy igen, én ezt a pályát szeretném, mert ebben tudok kiteljesedni. Gyerekként énektagozatos általános iskolába jártam, kórus tag voltam, zongoráztam hat évig, szóval már akkor is fontos helye volt a zenének az életemben. Azonban tizennyolc éves voltam, amikor ezt végleg eldöntöttem.

Sári Évi

Aztán mégis vendéglátóipari szakközépiskolába ment és onnan a tanítóképzőbe. Miért?

Igazából mind a két iskolaválasztás szülői hatás volt. A vendéglátóipari szakközépiskolának az volt a kiindulópontja, hogy édesapám azt mondta, ne menjek gimnáziumba, mert mi van, ha nem fogok jól tanulni? Fontos, hogy legyen egy szakma a kezemben, és ha már szakközépiskola, akkor vendéglátóipari, mert apukám akkor ebben a szakmában dolgozott. Így aztán nyaranta én mindig ott voltam az ő éttermében és csapoltam a sört. Igazság szerint ez akkor tetszett is nekem. Aztán a szakközépiskolában viszonylag hamar megmutatkozott, hogy ez nem az én világom. 

A Szakmai gyakorlatokon gyorsan kiderült, hogy nem érzem túl jól magam kismama cipőben, köpenyben és sapkában a konyhában. A tanítóképző pedig az anyukám nyomása volt, mondván, kell egy diploma, mert a színészetből vagy meg lehet élni, vagy nem. A lényeg, hogy mindenképpen szerezzek egy diplomát, és mivel én debreceni vagyok - és akkor még otthon is laktam - kézenfekvő volt a Debreceni Református Tanítóképző Főiskola. Amit persze soha nem fejeztem be, mert helyette akkor már elkezdtem játszani a Csokonai Színházban és a próbákra jártam inkább, mint az előadásokra a főiskolán. Később aztán szereztem diplomát a Budapesti Kommunikációs Főiskolán, és aztán egy diploma utáni képzést is elvégeztem, így kompetencia-fejlesztő tréneri végzettségem is van.

A kezdet azonban nehéz volt. Két színházban is játszott, de eleinte csak kisebb szerepekben léphetett a közönség elé. Nehezen élte meg ezt az időszakot?

Ez nem egészen így történt. Volt egy remek kis társulat – a Debreceni Zenetheatrum -, ahol szuper előadásokat csináltunk és kezdettől fogva főszerepeket játszottam. Emellett volt a Csokonai Színház, ahol pedig, ahogy illik - és szerintem ez a jó út – végigjártam a ranglétrát. Először statisztáltam – de tizennyolc évesen mit csináljon az ember? -, aztán kaptam a kisebb feladatokat, utána pedig jöttek a nagyobb szerepek. Voltak olyan időszakok a pályámon, amikor nem jöttek úgy a lehetőségek, de az azért volt, mert talán én sem tettem bele annyi energiát. Ez mindig olyankor volt, amikor éppen valami más volt előtérben. Amikor a Splash, vagy a VIVA TV volt, akkor én sem foglalkoztam a színházzal, nem tettem oda magam, nem gyakoroltam, így nem véletlen, hogy akkoriban nem „dobáltak” szerepekkel. De visszatérve a kezdetre, az nem egy nehéz, hanem egy teljesen normális pályakezdő időszak volt.

Hogyan lett a Zenetheatrum színésznőjéből a Splash énekese?

Igazából a Zenetheatrum sokáig benne volt az életemben. Amikor már volt a Splash és a VIVA TV, akkor is visszajártam Debrecenbe játszani. A Splasht egyébként a véletlennek köszönhettem. Nem gondoltam rá, hogy én bármilyen formában részese leszek a magyar könnyűzenei életnek, de aztán jött egy felkérés és ez megváltozott. Úgy kezdődött, hogy jelentkeztem a Kőbányai Zeneiskolába, ami a szakmában egy nagyon elismert iskola ma is. Ennek az iskolának köszönhetem a Splasht. Berki Tamás felvételiztetett, és az együttes alapító tagja Ősz Balázs, pont Berki Tamást kérte, hogy ajánljon neki énekesnőket, akikkel tovább tudná vinni a Spalsh együttest. A tanár úrnak pedig én jutottam az eszébe. Aztán Balázs egyszer csak a semmiből felhívott, feljöttem Budapestre, találkoztunk, meghallgatott, elmondta, hogy mire gondol és én pár hét múlva már egy óriás színpadon találtam magam, ahol kétezer ember énekelte velem, hogy „Tedd fel a kezedet”. Onnantól kezdve felfordult az életem. Hetente 4 – 5 – 6 fellépés az ország különböző pontjain, interjúk, fotózások, videoklip, nagylemez, kislemez. És én mindezt nagyon élveztem.

Sári Évi

Ezt követően megint jött egy érdekes váltás és az együttes legsikeresebb időszakában a TV2 műsorvezetője volt a Tripla vagy Semmi-ben. Tudatosan fordult a televíziózás felé?

Ez megint csak érdekesen kezdődött, hiszen annyi történt, hogy valakinek eszébe jutottam a szerkesztőségben és elhívott egy castingra. Ott kiválasztottak, és ahogy az együttesnél, ott is úgy volt, hogy pár nap múlva már adásban is voltam. Szóval tudatosságról egyáltalán nem volt szó. Nemrég találtam erről egy régi videót, és az akkori önmagamat visszanézve, csak annyit mondtam: Atyaég! Mit mondjak, nem döntögettem a műsorvezetés csúcsát, úgyhogy volt és van hová fejlődnöm. Persze azért ez egy nagyon aranyos, egyszerűbb műveltségi vetélkedő volt, amit nagyon szerettek a nézők. Sajnos elég rövid időszak volt, és pont akkor lett vége, amikor már kezdtem belejönni ennek a műsorvezetésbe. De arra mindenképpen jó volt, hogy belekóstoljak ebbe a világba is. Aztán jött egy másik lehetőség.

Amikor jött a VIVA TV, végleg lemondott a könnyűzenei karrierről?

Igen, és pontosan ugyanúgy kezdődött, mint a Tripla vagy Semmi. Volt egy casting, ahová meghívtak, mert ismertek már a Splash miatt. Először csak a Club Rotation műsort vezettem, ami egy ikonikus műsora volt a VIVA TV-nek. A lényeg az volt, hogy jártuk az országot és diszkókban forgattunk, interjúkat készítettünk a DJ-kel, és a bulizó fiatalokkal, mindezt üvöltő zene közben, ami valljuk meg, nem volt egyszerű feladat. Aztán egyre több műsort kaptam és lettek projekt műsoraim, többek között a Shibuya (tehetségkutató karaoke verseny), ami az én nagy kedvencem volt. Ez egy igazán sikeres időszak volt a VIVA és az én életemben is.

Aztán jöttek a musical szerepek, amelyekkel nagy sikereket aratott. Melyek voltak a legemlékezetesebbek?

Talán elsőként a Vámpírok bálját emelném ki. Tulajdonképpen ez volt, ami visszaterelt a színházi világba a televíziózásból. És ez volt az első előadás is, amiben Budapesten játszottam. Ez azért volt fontos, mert a vidéki előadások is ugyanolyan jók lehetnek, de ismertséget tekintve a fővárosi előadásokkal jobban a középpontba lehet kerülni. Nagyon boldog voltam, hogy a színházi világban szinte ismeretlenül rám bízták Magda szerepét. Ezt egyébként azóta is folyamatosan játszom. És ennek már 10 éve. A másik ilyen nagy mérföldkő a színházi pályafutásomban a Sakk musical, amiben a női főszerepet énekelem. 2013-ban bekerültem a Madách Színházba a Macskákba, amelyben először Gimb Gömb macskát, másfél éve pedig Cassandrát is játszom. E mellett más előadásokban is láthat a Madách Színház közönsége. Ezek a Vuk, a Poligamy, a Ne most drágám és persze a MammaMia!, amelyben az egyik főszerepet, Rosiet játszom.

Sári Évi

Talán ennek is köszönhető a nagy siker a TV2 Sztárban sztár műsorában, ahol a döntőig jutott. Hol helyezi el a pályafutásában azt a sikert?

A Sztárban sztár nagy lépcső volt az életemben, aminek azóta is érzem az utóhatását. Nagyon élveztem az egész műsort, bár bevallom, hogy amikor felkértek, nagyon nagy dilemma volt számomra, hogy vállaljam, vagy ne vállaljam. Egyrészt nagyon örültem, amikor hívtak, másrészt azért bennem volt az a félelem, hogy ebből jól is ki lehet jönni, de nagyot is lehet bukni a műsorban. Azért tartottam tőle, mert a Sztárban sztár szériáiban nagyon sok jó énekes elvérzett már. Az sem erősített meg, hogy tudtam, kik lesznek a versenytársak. Valljuk meg őszintén, ők sokkal ismertebbek voltak, mint én, ez pedig egy kiszavazós műsor, és döntő lehet, hogy kinek mekkora az elérése a közönség felé. Nem mindegy, hogy valakinek tízezer vagy ötvenezer követője van a különböző oldalakon. És az is kérdéses, hogy a zsűri kire hogy reagál majd, mert az ő véleményük, hozzászólásuk nagyon befolyásolja a produkciók megítélését. 

Szóval nagyon izgultam, hogy mi lesz ebből az egészből, de most azt érzem, hogy jól jöttem ki belőle. Ha valaki azt mondta volna nekem az elején, hogy második leszek, biztosan nem hittem volna el. És mindeközben én nagyon élveztem az egészet. Olyan volt, mintha minden héten lett volna egy premierem, azzal a különbséggel, hogy minden alkalommal egy millióan ültek a „nézőtéren”. Szinte bárhová megyek, ez még most is téma, amit soha nem gondoltam volna a műsor előtt. Egyszerűen mindenhol feljön, magán találkozásoknál, munka kapcsolatoknál, fellépéseknél, hogy hú, láttunk a Sztárban sztárban, és hogy ez meg az volt és mennyire tetszett. Pedig lassan egy év telt el a széria vége óta és mégis élénken él az emberekben.

Kicsit térjünk rá a magánéletre. Lássuk be, a sztároknak ez egyáltalán nem könnyű terület. Idén tavasszal ért véget egy hosszabb kapcsolata. Túl van már a szakításon?

Azt, hogy mennyire viselt meg, nehéz meghatározni. Néha azért jó, ha sokat dolgozik az ember, mert nincsen ideje rágódni az életét nyomasztó dolgokon. Ez nálam is így volt. Egyszerűen annyira gyorsan teltek a napok, hogy hipp - hopp eltelt egy hét, két hét, három hónap, úgyhogy nem nagyon volt időm rajta gondolkodni. Kétségtelen, hogy megviselt, ahogy minden más normális embert is megvisel egy szakítás. Ugyanakkor nem egyik pillanatról a másikra jött, mint egy villámcsapás, hanem ez már egy pár hónapja téma volt közöttünk. Sokat gondolkodtunk közösen, hogy mi lenne a jobb, ha együtt folytatnánk, vagy ha külön válnának az útjaink. Nyilván az rosszabb, ha történik valami, mondjuk,kiderül, hogy van egy harmadik fél is, de nálunk nem erről volt szó. Egyszerűen úgy döntöttünk, hogy nem egyeznek a céljaink és a vágyaink, ezért inkább külön folytatjuk. Azóta is jóban vagyunk, beszélgetünk, néha találkozunk, úgyhogy normális lezárása volt a kapcsolatunknak.

Sokakat érdekel, hogy milyen Sári Évi, a sztár, mint magánember? Hogyan éli meg a mindennapjait? Mit csinál, mivel tölti az idejét?

Sári Évi

Először is, én sosem érzem azt magamról, hogy sztár vagyok. Én egy színész és énekesnő vagyok, aki teszi a dolgát. Ehhez persze kapcsolódik egy csomó járulékos dolog, szerepelek például a Sztárban sztárban, fellépek a színházban, benne vagyok egy újságban, egy televíziós műsorban, vagy megjelennek rólam itt - ott fotók. Természetes, hogy kíváncsiak rám az emberek egy bizonyos szintig, és ennek én nagyon örülök, de nem értékelem túl ennek a szerepét. Azt gondolom magamról – és szerintem a körülöttem élő emberek is ezt mondanák -, hogy egy normális ember vagyok. Nincsenek allűrjeim, nem kérek semmit az öltözőmbe, csak az a fontos, hogy le tudjam tenni valahová a cuccaimat, aztán menjünk a színpadra. Amikor nem dolgozom, nagyon szeretek a kis kutyusommal lenni és együtt játszani vagy akár csak sétálni vele. Szeretek biciklizni, sportolni, a barátaimmal lógni, elmenni egy jót vacsorázni, sétálni a ligetben, kirándulni, szóval teljesen átlagos életet élni.

Milyen tervei vannak a közeljövőben? Újra a televíziózás felé fordul, vagy továbbra is marad a színház?

Ezek a dolgok néha hirtelen jönnek. Egyszer csak megtalálnak egy felkéréssel, amire nem is számít az ember, ami csakúgy, szinte a semmiből jön. Ha lenne egy televíziós lehetőség, amiben el tudnám képzelni magam, akkor természetesen állnék a kihívás elé. Ettől függetlenül, az első számomra a színház, ezt szeretném csinálni, ameddig csak lehet. Jelenleg tizenegy futó darabom van, amelyekmennek a következő évadban is. Úgy néz ki lesz új bemutatóm, és a nyáron egy filmben is szerepeltem, de erről még nem beszélhetek. Most ért véget a nyári We will rock you szériánk, októberben lesz megint Apáca Show, ezúttal az Arénában,szóval, ahogy mondani szoktam, nem unatkozom és nincs okom a panaszra! 

Vissza a főoldalra

További Interjú

Sári Évi: Nem érzem magamról, hogy sztár vagyok

Sári Évi: Nem érzem magamról, hogy sztár vagyok

Pedig már korábban is főszerepeket játszott, vezetett műsort a TV2-n és a VIVA TV-n, és a Splash együttes énekesnője volt. Amit viszont kevesen tudnak, hogy a sörcsapoktól vezetett az útja a színpadig és a sikerekig. A főszerepekig azonban a statisztálástól kezdve végigjárta a színházi utat, és szerinte ez a legjobb az egészben. Bár nagyon sokan ismerik és szeretik, a sztárságot nem igazán érzi, nincsenek allűrjei és megmaradt normális embernek.

Sári Évi: Nem érzem magamról, hogy sztár vagyok

Az utolsó szalmaszál

Az utolsó szalmaszál

Ma már egyike a világ négy profi férfi szopránjának, és számos sikert tudhat maga mögött az Egyesült Államoktól Kínáig. Azt gondoljuk, a pályája maga a sikertörténet. Fel sem merül bennünk, hogy dolgozott bolti eladóként, éjszakai pultosként és légi utaskísérőként is. Azt pedig már tényleg csak kevesen tudják, hogy kétszer is kénytelen volt a zenei pályáját félbe szakítani, szó szerint azért, hogy az éhezéstől megmentse magát. A Csillag születik pedig valóban az a bizonyos utolsó szalmaszál volt az életében.

Az utolsó szalmaszál

Sugallatok

Sugallatok

Eredetileg a pályájáról szóló interjúra készültem Für Anikó Jászai Mari díjas érdemes színésznővel, de végül sokkal több lett ennél. Egy tartalmas beszélgetés, amiben a pályafutása mellett érintettük az élet fontos kérdéseit, az életét befolyásoló sugallatokat és a családi kapcsolatait. Mert az nem igazán szokványos, hogy valaki fél a nyilvános szerepléstől, és az Iparművészeti Főiskolára készül, aztán végül a Színművészetin köt ki. Mint ahogyan az sem, hogy valaki húsz évesen nevet vált, egykeként születik, most mégis két testvére van. Ez éppoly csoda, mint az, hogy valaki ugyanabban az öltözőben készül, ugyanazon a színpadon lép fel, mégis más színházban játszik.

Sugallatok

Radnótitól az olimpiáig

Radnótitól az olimpiáig

Csisztu Zsuzsa sokak számára egy televíziós személyiség. Hol van már a köztudatból az Európa kupa győztes, olimpikon tornászlány képe? Aki azonban ismeri, jól tudja, hogy az soha nem tűnt el, mindig is jelen volt és van, csak közben fejlődött, épült és kiteljesedett. Televíziós riporterré, műsorvezetővé, műsorkészítővé és íróvá. Feleséggé és anyává, nemzetközi és hazai sportvezetővé. És mindezt egyszerre, minden területen helytállva, mégsem elszállva.

Radnótitól az olimpiáig

A Madártej miatt nem lettem orvos

A Madártej miatt nem lettem orvos

Kevesen vannak az országban, akik nem látták még a képernyőn a mentők kommunikációs igazgatóját és szóvivőjét, Győrfi Pált. Elmaradhatatlan egyenruhájában szinte minden nap megjelenik a híradóban, és több szórakoztató műsorban is feltűnt már. Amikor megszólal, arra az ember óhatatlanul odafigyel, és hajlamos azt hinni, hogy a kamera, a show neki természetes életeleme. Ki gondolná, hogy volt olyan helyzet, amikor egy rendezői instrukciót követően egy pillanatra leblokkolt és nehéz volt megmozdulnia. És talán az sem köztudott, hogy egyszer majd üzletet szeretne nyitni.

A Madártej miatt nem lettem orvos

A zenével fejezem ki az érzéseimet

A zenével fejezem ki az érzéseimet

Wolf Kati az Eurovízióval lett sztár itthon és ismert külföldön. Bár a hangja – a VUK főcímdalával – már gyerek korában ismert volt, mégis csak sokkal később, már családanyaként vált sztárrá. Nem használta ki Erkel Ferenc díjas zeneszerző édesapja nevét és ismertségét, hanem a nehezebb utat választva maga vívta ki a sikert önmagának. Hogy aztán sztárként és édesanyaként a lehető legtöbbet nyújtsa nekünk és a családjának. Talán ezért is áll közel oly sokak szívéhez.

A zenével fejezem ki az érzéseimet

Álmodtam egy világot magamnak

Álmodtam egy világot magamnak

Ez volt az EDDA első nagylemezének az egyik legnépszerűbb dala, de ez sokkal több, mint egy dal. Pataky Attila nem csak megálmodta azt a világot, hanem meg is éli. Nem bántani, szeretni akar, ugyanakkor harcol is, ha a szükség úgy hozza. Tiszteli a nőket, és ez a tisztelet még az édesanyjától ered, mint ahogyan az éneklés is. Nem tud és nem is akar semmit félgőzzel csinálni. Amikor felmegy a színpadra, mindig százhúsz százalékot akar adni a rajongóknak. Az interjú azonban mégsem csak az EDDA-ról, sokkal inkább Pataky Attiláról, az emberről szól.

Álmodtam egy világot magamnak

Teniszütőre született

Teniszütőre született

Az élete a tenisz körül forog, amit mi csak a képernyőről ismerünk. Arról viszont nem hallottunk, hogy volt idő, amikor nézniük kellett az akciós árcímkét is a bevásárló központ élelmiszerei között. És keveset tudunk arról, hogyan élnek, készülnek a profi teniszezők, miről mondanak le, és mit látnak az utazásaik során. Mint ahogy arról is, hogy egy olyan klasszis teniszező, mint Timi, mivel, hogyan tölti el az idejét a versenyek közben, hogyan éli a magánéletét és mik a tenisz utáni tervei.

Teniszütőre született

Enderfalvától Meseországig

Enderfalvától Meseországig

Radics Gigi az utolsó Megasztár megnyerésével robbant be a köztudatba. Ennek ismeretében arra már talán nem is emlékszünk, hogy bizony kétszer is a kiesők között volt. Mégsem adta fel, hiszen hat éves kora óta az volt az álma, hogy énekesnő legyen. Már nyolc évesen saját zenekarával járta az országot, tíz évesen pedig videoklipje volt. Az áttörést mégiscsak nehezen, sok munkával, lemondással sikerült elérnie. Az ismeretlenségből, egy kis Nógrád megyei faluból indulva Magyarországot már meghódította. Most pedig gyerekkori álmának beteljesítésére, Hollywood meghódítására készül. Quincy Jones mentorálásával, aki egykor Michael Jackson menedzsere volt. Vajon sikerül neki?

Enderfalvától Meseországig

Csepregi Éva: Hinni kell a jóban, hinni kell, hogy jót akarunk

Csepregi Éva: Hinni kell a jóban, hinni kell, hogy jót akarunk

Gyerekkorom óta ismerem Évát, az életem majdnem minden jelentős állomásánál ott volt. Nem tudok elfogulatlanul írni róla, de talán nem is kell.

Csepregi Éva: Hinni kell a jóban, hinni kell, hogy jót akarunk