BlogÚj! Megnyitás

Sári Évi: Nem érzem magamról, hogy sztár vagyok

Sári Évi talán a Sztárban sztár utolsó szériájával vált igazán országosan ismert sztárrá.

Pedig már korábban is főszerepeket játszott, vezetett műsort a TV2-n és a VIVA TV-n, és a Splash együttes énekesnője volt. Amit viszont kevesen tudnak, hogy a sörcsapoktól vezetett az útja a színpadig és a sikerekig. A főszerepekig azonban a statisztálástól kezdve végigjárta a színházi utat, és szerinte ez a legjobb az egészben. Bár nagyon sokan ismerik és szeretik, a sztárságot nem igazán érzi, nincsenek allűrjei és megmaradt normális embernek.

Milyen volt a gyerekkora? Milyen ételeket és játékokat szeretett a leginkább?

Nem könnyű ezeket az emlékeket felidézni. Ami talán sokakat meglep, volt, amikor picit fiús voltam. Emlékszem egy olyan karácsonyra, amikor távirányítós autót kértem ajándékba. Voltak persze babáim is, de akkor ez volt a prioritás. Lehet, hogy ez a bátyámnak és a családi barátok fiú gyerekeinek a hatása volt. Velük együtt jártunk nyaralni, a szüleink összejártak és emiatt nagyon sokat találkoztunk. Hogy milyen ételeket szerettem? Igazság szerint mindig is szerettem enni, és ez most is így van. Különösen az édességeket szeretem, ami nem szerencsés, mert hízékony vagyok, kordában kell magam tartani.

Mivel foglalkoztak a szülei, a családja?

Édesapám sok dologgal foglalkozott, az autószerelés volt az egyik, amit sokáig csinált és nagyon ügyes volt benne. Ahogy visszaemlékszem, mindig sokat dolgozott és megtalálta azt, amivel a legtöbbet tudott keresni. Az autószerelés után jött a vendéglátás, ahol két éttermet is vezetett. Az anyukám pedig könyvelő és könyvvizsgáló. A zenével egyiküknek sincs szakmai kapcsolata.

Hány éves volt, amikor eldöntötte, hogy a zenei pályát választja?

Azt, hogy ez a döntés pontosan mikor született meg bennem, nehéz meghatározni. Már nagykorú voltam, amikor jelentkeztem a Vasutas Musical Stúdióba, ahol elkezdtem színészmesterséget, színpadi táncot és hangképzést tanulni. Onnantól számomra egyértelmű volt, hogy én ezt akarom csinálni, ezt szeretem, és ebben érzem jól magam. Persze voltak olyan időszakok, amikor jobban működött és volt, amikor kevésbé, de a vágy mindig bennem volt, hogy igen, én ezt a pályát szeretném, mert ebben tudok kiteljesedni. Gyerekként énektagozatos általános iskolába jártam, kórus tag voltam, zongoráztam hat évig, szóval már akkor is fontos helye volt a zenének az életemben. Azonban tizennyolc éves voltam, amikor ezt végleg eldöntöttem.

Sári Évi

Aztán mégis vendéglátóipari szakközépiskolába ment és onnan a tanítóképzőbe. Miért?

Igazából mind a két iskolaválasztás szülői hatás volt. A vendéglátóipari szakközépiskolának az volt a kiindulópontja, hogy édesapám azt mondta, ne menjek gimnáziumba, mert mi van, ha nem fogok jól tanulni? Fontos, hogy legyen egy szakma a kezemben, és ha már szakközépiskola, akkor vendéglátóipari, mert apukám akkor ebben a szakmában dolgozott. Így aztán nyaranta én mindig ott voltam az ő éttermében és csapoltam a sört. Igazság szerint ez akkor tetszett is nekem. Aztán a szakközépiskolában viszonylag hamar megmutatkozott, hogy ez nem az én világom. 

A Szakmai gyakorlatokon gyorsan kiderült, hogy nem érzem túl jól magam kismama cipőben, köpenyben és sapkában a konyhában. A tanítóképző pedig az anyukám nyomása volt, mondván, kell egy diploma, mert a színészetből vagy meg lehet élni, vagy nem. A lényeg, hogy mindenképpen szerezzek egy diplomát, és mivel én debreceni vagyok - és akkor még otthon is laktam - kézenfekvő volt a Debreceni Református Tanítóképző Főiskola. Amit persze soha nem fejeztem be, mert helyette akkor már elkezdtem játszani a Csokonai Színházban és a próbákra jártam inkább, mint az előadásokra a főiskolán. Később aztán szereztem diplomát a Budapesti Kommunikációs Főiskolán, és aztán egy diploma utáni képzést is elvégeztem, így kompetencia-fejlesztő tréneri végzettségem is van.

A kezdet azonban nehéz volt. Két színházban is játszott, de eleinte csak kisebb szerepekben léphetett a közönség elé. Nehezen élte meg ezt az időszakot?

Ez nem egészen így történt. Volt egy remek kis társulat – a Debreceni Zenetheatrum -, ahol szuper előadásokat csináltunk és kezdettől fogva főszerepeket játszottam. Emellett volt a Csokonai Színház, ahol pedig, ahogy illik - és szerintem ez a jó út – végigjártam a ranglétrát. Először statisztáltam – de tizennyolc évesen mit csináljon az ember? -, aztán kaptam a kisebb feladatokat, utána pedig jöttek a nagyobb szerepek. Voltak olyan időszakok a pályámon, amikor nem jöttek úgy a lehetőségek, de az azért volt, mert talán én sem tettem bele annyi energiát. Ez mindig olyankor volt, amikor éppen valami más volt előtérben. Amikor a Splash, vagy a VIVA TV volt, akkor én sem foglalkoztam a színházzal, nem tettem oda magam, nem gyakoroltam, így nem véletlen, hogy akkoriban nem „dobáltak” szerepekkel. De visszatérve a kezdetre, az nem egy nehéz, hanem egy teljesen normális pályakezdő időszak volt.

Hogyan lett a Zenetheatrum színésznőjéből a Splash énekese?

Igazából a Zenetheatrum sokáig benne volt az életemben. Amikor már volt a Splash és a VIVA TV, akkor is visszajártam Debrecenbe játszani. A Splasht egyébként a véletlennek köszönhettem. Nem gondoltam rá, hogy én bármilyen formában részese leszek a magyar könnyűzenei életnek, de aztán jött egy felkérés és ez megváltozott. Úgy kezdődött, hogy jelentkeztem a Kőbányai Zeneiskolába, ami a szakmában egy nagyon elismert iskola ma is. Ennek az iskolának köszönhetem a Splasht. Berki Tamás felvételiztetett, és az együttes alapító tagja Ősz Balázs, pont Berki Tamást kérte, hogy ajánljon neki énekesnőket, akikkel tovább tudná vinni a Spalsh együttest. A tanár úrnak pedig én jutottam az eszébe. Aztán Balázs egyszer csak a semmiből felhívott, feljöttem Budapestre, találkoztunk, meghallgatott, elmondta, hogy mire gondol és én pár hét múlva már egy óriás színpadon találtam magam, ahol kétezer ember énekelte velem, hogy „Tedd fel a kezedet”. Onnantól kezdve felfordult az életem. Hetente 4 – 5 – 6 fellépés az ország különböző pontjain, interjúk, fotózások, videoklip, nagylemez, kislemez. És én mindezt nagyon élveztem.

Sári Évi

Ezt követően megint jött egy érdekes váltás és az együttes legsikeresebb időszakában a TV2 műsorvezetője volt a Tripla vagy Semmi-ben. Tudatosan fordult a televíziózás felé?

Ez megint csak érdekesen kezdődött, hiszen annyi történt, hogy valakinek eszébe jutottam a szerkesztőségben és elhívott egy castingra. Ott kiválasztottak, és ahogy az együttesnél, ott is úgy volt, hogy pár nap múlva már adásban is voltam. Szóval tudatosságról egyáltalán nem volt szó. Nemrég találtam erről egy régi videót, és az akkori önmagamat visszanézve, csak annyit mondtam: Atyaég! Mit mondjak, nem döntögettem a műsorvezetés csúcsát, úgyhogy volt és van hová fejlődnöm. Persze azért ez egy nagyon aranyos, egyszerűbb műveltségi vetélkedő volt, amit nagyon szerettek a nézők. Sajnos elég rövid időszak volt, és pont akkor lett vége, amikor már kezdtem belejönni ennek a műsorvezetésbe. De arra mindenképpen jó volt, hogy belekóstoljak ebbe a világba is. Aztán jött egy másik lehetőség.

Amikor jött a VIVA TV, végleg lemondott a könnyűzenei karrierről?

Igen, és pontosan ugyanúgy kezdődött, mint a Tripla vagy Semmi. Volt egy casting, ahová meghívtak, mert ismertek már a Splash miatt. Először csak a Club Rotation műsort vezettem, ami egy ikonikus műsora volt a VIVA TV-nek. A lényeg az volt, hogy jártuk az országot és diszkókban forgattunk, interjúkat készítettünk a DJ-kel, és a bulizó fiatalokkal, mindezt üvöltő zene közben, ami valljuk meg, nem volt egyszerű feladat. Aztán egyre több műsort kaptam és lettek projekt műsoraim, többek között a Shibuya (tehetségkutató karaoke verseny), ami az én nagy kedvencem volt. Ez egy igazán sikeres időszak volt a VIVA és az én életemben is.

Aztán jöttek a musical szerepek, amelyekkel nagy sikereket aratott. Melyek voltak a legemlékezetesebbek?

Talán elsőként a Vámpírok bálját emelném ki. Tulajdonképpen ez volt, ami visszaterelt a színházi világba a televíziózásból. És ez volt az első előadás is, amiben Budapesten játszottam. Ez azért volt fontos, mert a vidéki előadások is ugyanolyan jók lehetnek, de ismertséget tekintve a fővárosi előadásokkal jobban a középpontba lehet kerülni. Nagyon boldog voltam, hogy a színházi világban szinte ismeretlenül rám bízták Magda szerepét. Ezt egyébként azóta is folyamatosan játszom. És ennek már 10 éve. A másik ilyen nagy mérföldkő a színházi pályafutásomban a Sakk musical, amiben a női főszerepet énekelem. 2013-ban bekerültem a Madách Színházba a Macskákba, amelyben először Gimb Gömb macskát, másfél éve pedig Cassandrát is játszom. E mellett más előadásokban is láthat a Madách Színház közönsége. Ezek a Vuk, a Poligamy, a Ne most drágám és persze a MammaMia!, amelyben az egyik főszerepet, Rosiet játszom.

Sári Évi

Talán ennek is köszönhető a nagy siker a TV2 Sztárban sztár műsorában, ahol a döntőig jutott. Hol helyezi el a pályafutásában azt a sikert?

A Sztárban sztár nagy lépcső volt az életemben, aminek azóta is érzem az utóhatását. Nagyon élveztem az egész műsort, bár bevallom, hogy amikor felkértek, nagyon nagy dilemma volt számomra, hogy vállaljam, vagy ne vállaljam. Egyrészt nagyon örültem, amikor hívtak, másrészt azért bennem volt az a félelem, hogy ebből jól is ki lehet jönni, de nagyot is lehet bukni a műsorban. Azért tartottam tőle, mert a Sztárban sztár szériáiban nagyon sok jó énekes elvérzett már. Az sem erősített meg, hogy tudtam, kik lesznek a versenytársak. Valljuk meg őszintén, ők sokkal ismertebbek voltak, mint én, ez pedig egy kiszavazós műsor, és döntő lehet, hogy kinek mekkora az elérése a közönség felé. Nem mindegy, hogy valakinek tízezer vagy ötvenezer követője van a különböző oldalakon. És az is kérdéses, hogy a zsűri kire hogy reagál majd, mert az ő véleményük, hozzászólásuk nagyon befolyásolja a produkciók megítélését. 

Szóval nagyon izgultam, hogy mi lesz ebből az egészből, de most azt érzem, hogy jól jöttem ki belőle. Ha valaki azt mondta volna nekem az elején, hogy második leszek, biztosan nem hittem volna el. És mindeközben én nagyon élveztem az egészet. Olyan volt, mintha minden héten lett volna egy premierem, azzal a különbséggel, hogy minden alkalommal egy millióan ültek a „nézőtéren”. Szinte bárhová megyek, ez még most is téma, amit soha nem gondoltam volna a műsor előtt. Egyszerűen mindenhol feljön, magán találkozásoknál, munka kapcsolatoknál, fellépéseknél, hogy hú, láttunk a Sztárban sztárban, és hogy ez meg az volt és mennyire tetszett. Pedig lassan egy év telt el a széria vége óta és mégis élénken él az emberekben.

Kicsit térjünk rá a magánéletre. Lássuk be, a sztároknak ez egyáltalán nem könnyű terület. Idén tavasszal ért véget egy hosszabb kapcsolata. Túl van már a szakításon?

Azt, hogy mennyire viselt meg, nehéz meghatározni. Néha azért jó, ha sokat dolgozik az ember, mert nincsen ideje rágódni az életét nyomasztó dolgokon. Ez nálam is így volt. Egyszerűen annyira gyorsan teltek a napok, hogy hipp - hopp eltelt egy hét, két hét, három hónap, úgyhogy nem nagyon volt időm rajta gondolkodni. Kétségtelen, hogy megviselt, ahogy minden más normális embert is megvisel egy szakítás. Ugyanakkor nem egyik pillanatról a másikra jött, mint egy villámcsapás, hanem ez már egy pár hónapja téma volt közöttünk. Sokat gondolkodtunk közösen, hogy mi lenne a jobb, ha együtt folytatnánk, vagy ha külön válnának az útjaink. Nyilván az rosszabb, ha történik valami, mondjuk,kiderül, hogy van egy harmadik fél is, de nálunk nem erről volt szó. Egyszerűen úgy döntöttünk, hogy nem egyeznek a céljaink és a vágyaink, ezért inkább külön folytatjuk. Azóta is jóban vagyunk, beszélgetünk, néha találkozunk, úgyhogy normális lezárása volt a kapcsolatunknak.

Sokakat érdekel, hogy milyen Sári Évi, a sztár, mint magánember? Hogyan éli meg a mindennapjait? Mit csinál, mivel tölti az idejét?

Sári Évi

Először is, én sosem érzem azt magamról, hogy sztár vagyok. Én egy színész és énekesnő vagyok, aki teszi a dolgát. Ehhez persze kapcsolódik egy csomó járulékos dolog, szerepelek például a Sztárban sztárban, fellépek a színházban, benne vagyok egy újságban, egy televíziós műsorban, vagy megjelennek rólam itt - ott fotók. Természetes, hogy kíváncsiak rám az emberek egy bizonyos szintig, és ennek én nagyon örülök, de nem értékelem túl ennek a szerepét. Azt gondolom magamról – és szerintem a körülöttem élő emberek is ezt mondanák -, hogy egy normális ember vagyok. Nincsenek allűrjeim, nem kérek semmit az öltözőmbe, csak az a fontos, hogy le tudjam tenni valahová a cuccaimat, aztán menjünk a színpadra. Amikor nem dolgozom, nagyon szeretek a kis kutyusommal lenni és együtt játszani vagy akár csak sétálni vele. Szeretek biciklizni, sportolni, a barátaimmal lógni, elmenni egy jót vacsorázni, sétálni a ligetben, kirándulni, szóval teljesen átlagos életet élni.

Milyen tervei vannak a közeljövőben? Újra a televíziózás felé fordul, vagy továbbra is marad a színház?

Ezek a dolgok néha hirtelen jönnek. Egyszer csak megtalálnak egy felkéréssel, amire nem is számít az ember, ami csakúgy, szinte a semmiből jön. Ha lenne egy televíziós lehetőség, amiben el tudnám képzelni magam, akkor természetesen állnék a kihívás elé. Ettől függetlenül, az első számomra a színház, ezt szeretném csinálni, ameddig csak lehet. Jelenleg tizenegy futó darabom van, amelyekmennek a következő évadban is. Úgy néz ki lesz új bemutatóm, és a nyáron egy filmben is szerepeltem, de erről még nem beszélhetek. Most ért véget a nyári We will rock you szériánk, októberben lesz megint Apáca Show, ezúttal az Arénában,szóval, ahogy mondani szoktam, nem unatkozom és nincs okom a panaszra! 

Vissza a főoldalra

Sári Évi: Nem érzem magamról, hogy sztár vagyok

Pedig már korábban is főszerepeket játszott, vezetett műsort a TV2-n és a VIVA TV-n, és a Splash együttes énekesnője volt. Amit viszont kevesen tudnak, hogy a sörcsapoktól vezetett az útja a színpadig és a sikerekig. A főszerepekig azonban a statisztálástól kezdve végigjárta a színházi utat, és szerinte ez a legjobb az egészben. Bár nagyon sokan ismerik és szeretik, a sztárságot nem igazán érzi, nincsenek allűrjei és megmaradt normális embernek.

Nem vagyok híve a tiltásnak!

Katus Attila hatszoros aerobik világbajnok, mégis egy tv műsor kellett ahhoz, hogy igazán ismertté váljon. A Szombat esti láz volt az, ami igazán sztárrá tette. Olyan sztárrá, aki ennek ellenére megmaradt embernek. A legfőbb hivatásának azt tartja, ha segíthet az embereknek. Sporttal, előadásokkal, étkezési tanácsokkal és minden egyébbel, ami az életmód változtatáshoz – és nem váltáshoz - kell. És nem csak felnőtteknek. Évente 50 - 100 iskolába látogat el, hogy gyerekeket - köztük nagyon sok hátrányos helyzetű gyereket - a sport és az egészséges életmód felé tereljen.

A Madártej miatt nem lettem orvos

Kevesen vannak az országban, akik nem látták még a képernyőn a mentők kommunikációs igazgatóját és szóvivőjét, Győrfi Pált. Elmaradhatatlan egyenruhájában szinte minden nap megjelenik a híradóban, és több szórakoztató műsorban is feltűnt már. Amikor megszólal, arra az ember óhatatlanul odafigyel, és hajlamos azt hinni, hogy a kamera, a show neki természetes életeleme. Ki gondolná, hogy volt olyan helyzet, amikor egy rendezői instrukciót követően egy pillanatra leblokkolt és nehéz volt megmozdulnia. És talán az sem köztudott, hogy egyszer majd üzletet szeretne nyitni.

Csepregi Éva: Hinni kell a jóban, hinni kell, hogy jót akarunk

Gyerekkorom óta ismerem Évát, az életem majdnem minden jelentős állomásánál ott volt. Nem tudok elfogulatlanul írni róla, de talán nem is kell.

15 tipp, hogy felpörgesd, az anyagcseréd

A mozgásszegény munka, és életmód, a sok finomított élelmiszer, készétel, kedvezőtlen ételtársítás, mesterséges hormonok, öregedés, lassítja az anyagcserénket, pedig ahhoz, hogy sokáig fiatalok, fittek, egészségesek, legyünk szükségünk van salaktalanításra.

Békebeli Szentgyörgyi álma

A karácsonyi és szilveszteri végeláthatatlan kalória bombák után, egy garantáltan energia mentes körsétára invitálom Önöket, most így Januárban az év elején. Bizonyára sokan álmodoztak gyermekként arról, hogy bejutnak egy cukrászat műhelyébe és ott, ellesnek egy-két szakmai fortélyt, illetve betekintést nyerhetnek az istenek eledelének, a csokoládénak mágikus világába. Úgy vélem, ha megosztom Önökkel egyrendkívül különleges, féltve őrzött termékünk létrejöttének titkait, akkor Önök is részesei lehetnek egy alkotói folyamat, szépségesen küzdelmes, varázslatának. Kicsit távolabbról indulunk, hogy mindenki mindent, jól megértsen. A cukrászat a pontosság tudománya, tartja egy francia mondás. Miért is? Gondoljunk csak bele, ha egy sima piskótához a hozzávalókat nem pontosan mérjük ki, vagy nem a megfelelőmódra verjük fel atojásfehérjét, nem beszélve arról, ha nem úgy, és akkor keverjük egymásba a hozzávalókat,illetve ha a sütés hőmérséklete nem stimmel. Mi is lesz a végeredmény?Lapos, nem valamiszívmelengető látványú, ehetetlen,tésztaragacs.Gondolták volna? A cukrászat a gyógyszerészetből vált ki, régen a cukrot, a tört mandulát, grammnyi, keserű anyagok bevonására használtak, úgy nevezett gyógylabdacsokat készítettek általuk. A betegeket ápoló szerzetesek és apácák készítettek először ostyákat, magvakkal dúsított tallérokat, illetve a kenyér és kalács tésztákba sütötték a gyógynövényeket, melyekkel gyógyították a korabeli egészség problémákat. A csokoládét az indián kultúrában mágikus anyagként tisztelték. Amikor először Európába került, itt is a patikusok foglalkoztak vele, roboráló és kedély javító méreg drága gyógyszerként.

Lassie, a gyógyító

Hallott már a gyógyító kutyákról? Ha nem, akkor érdemes szétnéznie. Nem kell messzire menni, elég, ha ránéz a saját kedvencére, vagy megnézi a szomszéd – talán nem is túl szép – kutyáját. Mert azóta, hogy évezredekkel ezelőtt őseink megszelídítették, és munkára fogták a kutyákat, ma már azt is tudjuk, hogy élettanilag milyen pozitív hatással vannak a kutyák az emberekre. Persze nem mindegy, hogyan bánunk az éppen befogadott kis kedvenccel. Szerencsére ma már nem probléma, hogy információhoz jussunk.