Gyerekkorom óta úgy éreztem, a torna közel áll hozzám, a tornaszőnyeg nekem olyan volt, mint egy színpad, mert egyedül kellett megmutatni magadat, egyedül kellettteljesíteni. Itt már tudat alatt működhetett a színpadhoz való vágyam, és a torna az egy olyan műfaj, amiből elég fiatalon ki lehet öregedni. A gimnáziumi idő alatt az osztálytársaim furcsának találták a beszédhangomat, mert egy nagyon kicsi emberhez nagyon vékony hang dukált volna, egy sokkal magasabb coloratur hang.
Majd jött az életemben a lázadó korszak. Ez még a Ceausescu rendszerben volt, amikor minden tiltott volt, ami magyar, és minden ami tiltott, az a legédesebb gyümölcs. Nos a magyar rockzene végképp tiltott volt, de a rockzene testesítette meg nekünk a szabadságot, a magyarságot a “magyar vagyok érzést” azok a dalszövegek, amit egy Piramis, vagy egy Omega sugallt.