Éppen a hatalmas adag cézár-waldorf saláta fúziómat készítettem (almával, dióval), és a ropogós tofukat sütöttem, amikor megpillantottam egy halványrózsaszín kupacot, s bár nem akartam a tofun kívül mást sütni, szinte beszéltek hozzám.
Tudtam, hogy itt valami történni fog, és valaki átvette az irányítást. Azon kaptam magam, hogy a szójatej, tejszín, máris előkerültek a hűtőből, és éppen a curryporért nyúlok, a serpenyőmben pedig meg már nem is tofu, hanem édesburgonya karikák vannak. Haha.
Ilyenkor mindig hagyom irányítani a kezem, mert ilyenkor történik a tündérvarázslat. Fogalmam sem volt ki fogja mindezt megenni (a többiek éppen mást vacsoráztak), de nem bírtam leállni. Így történt, és készült ez a mesés, krémes, fűszeres, édes egytálétel, ami tökéletes téli hóeséses-melengetős kiegészítése lett a salátavacsorámnak.
