A legnagyobb stressz kihívás (stresszor) az ember számára az önbecsülés és a szeretet megvonása, vagy annak hiánya. Az általános bizalmi szféra lassan védekező és gyanakvó tendenciává lényegül át, tovább rombolva ezzel az érzelmi bizonytalanságot, a stressz - szorongás küszöb - toleranciát. A többség önmaga és családja létfenntartása érdekében kénytelen, meg- illetve elvonni a kellő figyelmet, toleranciát és szeretet megnyilvánulásokat, még közvetlen szerettei körétől is, csakúgy, mint önmagától, vagyis önmagával szemben. Ez a tény már önmagában kiváltja a szorongás - stressz érzetét. Valódi stressz állapotnak két megnyilvánulási formája lehetséges. Adott egy hirtelen kialakuló stressz - vészhelyzet, amikor az életünk vagy más életének a megmentése a cél, illetve amikor fizikai bántalmaknak vagyunk kitéve. Ekkor a szervezetünk erre a jelen feladat megoldására fókuszál, azonnal minden adott lehetőségét kihasználva és felkínálva. Ez a halmozott stressz - tényezők hatására kiváltott vészreakció (stressz - alarm) olyan mértékű is lehet, hogy szellemi és testi értelemben is okozhat sokkos állapotot, mint ahogyan életet is menthet.
Stressz másik formája lehet generalizált, elhúzódó, mikor folyamatos stressz készenléti állapotban tartjuk szervezetünket tudatunkkal, korlátozó emberi gondolatmintáinkkal (negatívizmus, félelem, aggódás) melynek során kialakulnak a valódi stressz lenyomatok, ezek a szervezetünkben tartós energetikai blokkokat, végül kimerülést (betegségproduktumot) hoznak létre. Ekkor már ún. di- stressz folyamatról beszélünk, azaz a stressz negatív funkciójáról.