A Jelmezkészítő Vállalatnál dolgoztam, akkoriban az érzelmi szálaim a Budapesti Műszaki Egyetemhez kötöttek. Az ottani társaság ösztöndíj kiegészíts gyanánt eljárt statisztálni. Hívtak engem is. Úgy voltak vele, hogy bár kevesebbet fizet, de még mindig sokkal érdekesebb, mint szenet lapátolni, így hát mentem. Az első forgatás stábfotósa a kiváló fotóművész Kanyó Béla volt. Már hajnal kettő felé járt az idő, alig tudtam nyitva tartani a szemem, amikor Béla odajött és azt kérdezte, hogy csinálhatna-e rólam pár fotót. Mondtam, hogy jó, csináljon. Aztán azt kérdezte, van-e kedvem fotózni, modellkedni, reklámokban szerepelni? Mondtam persze, hiszen pénzt kerestem volna vele. Aztán teljesen el is felejtkeztem róla. Abban az időben nem volt mobil, meg e-mail, három hét múlva jött egy távirat, hogy menjek be a Magyar Hirdetőhöz reklámfilm válogatásra. Elmentem, és bekerültem egy nagyon helyes statiszta-szervező házaspár védőszárnyai alá, és így indult be az én fergeteges reklámfilm karrierem: PIÉRT, OTP, Vasedény és még sok más, aztán a szilveszteri műsorok, ahová a csini lányok kellettek. De cél továbbra is az Iparművészeti Főiskola és a divattervezés volt, hiszen már a gimnáziumban is emiatt választottam a francia nyelvet. És ekkor jött a pálfordulás! A házaspár hölgytagja – Erzsike – tájékoztatott, hogy barátnője Andor Edit, elindított egy THÉBA nevű stúdiót, és aki azt elvégzi, az már pár mondatos feladatokat is kaphat, ami többet fizetnek. Engem csupán motivált, hiszen dekoratőrként nem tartoztam a felső fizetési kategóriában. Ismét csak nagyszerű közegbe kerültem, a THÉBA ma már akkreditált színiiskola, bár amolyan személyiség felszabadító jelleggel indult, ki – ki javítson azán, amin szeretne: beszéd, mozgás, stílus, kommunikáció, stb. Sokan indultunk, de pár hónap elteltével csak a „kemény mag” maradt. Nagyon jól éreztem magam, és nagyszerű tanároktól sokat tanultam ott. Ők kapacitáltak, hogy jelentkezzem a Színművészeti Főiskolára. Itt jött az első sugallat! És én, aki korábban irtóztam minden nyilvános szerepléstől, megtettem. Elsőre felvettek. Sprintben futottam a nagymamámék háztömbjéig – Budapesten nála laktam – az Urániától a Majakovszkij utca 82-ig, felvágtatva a negyedikre, feltéptem az ajtót, és azt ordítottam, sikerült. Szerintem még a szomszéd kerületben is hallották. Így lettem én színész.