Szabadság, vagy veszélyforrás?

képforrás: Pixabay

A kutyatartás elképesztően sok öröm forrása. Még akkor is, ha az év minden napján tagadhatatlanul korán kell kelni vele, és meg kell tanulni megfelelően gondoskodni az állatról. A felelősség pedig sokrétű feladat. Tanítani kell, minden nap foglalkozni vele a sétáltatáson túl is. Elfogadni a kutyás léttel együtt járó tényezőket, kialakítani az együttélés optimális szabályait. Nem szabad elfelejteni, hogy rendszeres kiadás, amit be kell tervezni a családi költségvetésbe. Időnként jelentős összeget is jelenthet kis barátunk tartása. Hiszen a minőségi és egészségmegőrző tápláláson túl, számtalan kellék is szükséges, ami idővel elkopik, tönkremegy, pótlásra szorul. Említhetjük még a rendszeres oltás, orvosi ellenőrzés költségeit, egy-egy komolyabb betegségről, sérülésről már ne is beszéljünk.

Egyrészről remek dolog, hogy egyre több gazda érzi fontosnak a kutya iskoláztatását, így jól nevelt és szocializált kutyákra számíthatunk sétáltatás közben. Gondolhatnánk. A valóság azonban riasztó tendenciát mutat, ami sokadszorra veti fel a felelős kisállattartás kérdéskörét. Ugyanis az alapképzés markáns része a behívás és a gazda szabadon követése. Ami valljuk be, nem csak jó „mulatság”, hanem büszkeség is a gazdának, hogy a kutya engedelmesen halad a lába mellett póráz nélkül is, valamint amikor elhangzik a „Hozzám!” vezényszó, akkor a négylábú családtag azonnal és szélsebesen rohan vissza a gazdához, bármit csinált is addig.

képforrás: Pixabay

Nem csak azért nem helyes kutyát póráz nélkül vinni, mert törvényi előírás, hogy kötelező pórázon vezetni közterületen, tehát elvben büntethető az a kutyatartó, aki ezt nem tartja be. Azért is kockázatos, mert bármikor történhet olyan esemény, momentum, inger, amiről a kutya teljesen más véleménnyel van, mint azt a sétáltatója feltételezi. Riasztó, és sajnos rendszeresen látott kép, amikor a felelősséget rosszul értelmező gazda a járdán dobja a labdát kutyájának. A labda természetesen kigurul az úttestre, a játékos eb pedig magától értetődően utána fut. Éppen úgy, mint egy gyerek. A szép kis jószágnak óriási szerencséje, hogy éppen nem jön autó. A gazda riadtan iramodik a kutya után, rá is kiabál, de ha akkor jön egy kocsi, az végzetes következményekkel jár, mert esélye sincs időben megállni. Az eset valóban megtörtént Budapest egyik budai kerületében. Ráadásul látszott, hogy „szokásos menetrend” szerint. Az említett tulajdonost annyira nem riasztotta meg az úttestre futás, hogy ez után pórázra tegye kis kedvencét, hanem folytatta a mobil telefonos csevegést. Valójában oda sem figyelve, már dobta is el a labdát, és kezdődött minden előröl. Mi járókelők pedig riadtan, szorongva néztük a többször is megismétlődő jelenetet. Érthetetlen a gazda viselkedése annál is inkább, mert onnan 1 utcányira egy gondozott, remek kutyafuttató van, ahol biztonságban tudhatta volna az ebet akkor is, ha a roppant fontos vasárnap reggel 7 órai telefonját intézi anélkül, hogy kedvencére figyelne.

képforrás: Pixabay

De nem csak ilyen veszély leselkedik az állatokra. A póráz nélküli sétáltatás rosszul értelmezett trenddé, divattá válása egyéb kockázatokkal is jár. A póráz használata komoly biztonsági tényező a kutyák épségének megőrzéséhez. Mondhatnánk, hogy prevenciós eszköznek számít. Tapasztalatok szerint a szabadon sétáltató gazdák többségében kialakul egy téves biztonságérzet, ami meglehetősen erős magabiztossá válást eredményez legtöbbjükben. Ezért amikor egy olyan gazda szól rájuk, hogy fogják meg a kutyájukat, aki pórázon vezeti a saját állatát, akkor a legtöbbször az a meglehetősen sértődött, - nem ritkán agresszív hangnemű – válasz érkezik, hogy Ő ismeri a saját kutyáját. Lehet. Vagy annak alapján, amit naponta az utcán észlelünk, inkább csak annyit állapítsunk meg, hogy nagymértékben ismeri az általa tartott állatot. De koránt sem teljesen. Arról nem is beszélve, hogy a SAJÁT kutyáját ismeri. A másik kutyát azonban egyáltalán nem!

Ebből pedig nem csak emberi konfliktus, gazda-gazda közötti konfrontáció keletkezik, hanem komoly sérüléssel járó, fájdalmas és költséges baj is származik a kutyák számára. Ami pedig a pórázon sétáltatással egyszerűen megelőzhető.

képforrás: Pixabay

Van, amikor a kutya hangos ugatással, már messziről jelez. Ilyenkor még könnyű közbelépni. Azonban számos esetben a kutyák, miután egészen közel kerülnek, egyfajta azonosítás képpen megszagolják egymást, egyik pillanatról a másikra, előrejelzés nélkül kapnak össze. Komoly sérüléssel is járhat a szétválasztásuk. Nem kérdés ebben a helyzetben, hogy a póráz nélküli gazda a „hunyó”. Hiszen az előírások egyértelműek a közterületen történő sétáltatást illetően. Ez azonban nem csak a financiális felelősségvállalásról szól. Hanem arról is, hogy mindkét állat fájdalmas és eleve elkerülhető sérülést szenved, ami valljuk be, ilyen esetben csak a felelőtlen gazdán múlik.

képforrás: Pixabay

Ez az élmény pedig a kutyánál is bevésődik. A támadás hatására megváltozik a viselkedése. Ő maga is kialakítja - a saját védelmét szolgáló – viselkedési formát. Ezért egyáltalán nem érv, ha egy póráz nélkül sétáltató kutyatulajdonos indignáltan közli, hogy az ő kutyája egy kisangyal, szófogadó és engedelmes, és nyugodtan szaladgálhat szabadon. Mert a másik kutyát nem csak nem ismeri, hanem nagy eséllyel nem is hallgat rá. Különösen nem abban az érzelmi állapotban, amikor a két kutya egymásnak ugrik. Nem mellékes az sem, hogy ha az állatok között jelentős méretbeli különbség van. Két méretes kutya közötti támadás sem barátságos, ha a szétválasztásra gondolunk, és nincs póráz, ami a segítségünkre lehetne a visszatartásban. Az ember is ugyan úgy megsérülhet. 

képforrás: Pixabay

A felelősségvállalás és a tudatos, átgondolt kisállat tartás elengedhetetlen lenne. Ahogy az is, hogy a gazdák megértsék, nem arra a szabadságra van szüksége a négylábú családtagnak, hogy kontroll nélkül szaladgálhasson az utcán. A szabad rohangálásra ott vannak a kutyafuttatók, amelyeknek egyébként szintén érdemes ismerni és betartani a maga szabályait. Ott sem szabad meggondolatlanul, kérdezés nélkül beereszteni a kutyát, mert láttunk már olyan esetet, amikor a futtatóba érkező új kutya kapott össze már ott lévővel, vagy a frissen jött ebnek rontott neki egy már ott játszó négylábú.

A kutya nem a póráz nélküli sétától szabad. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a póráz nélküli sétáltatás mindkét fél számára hordoz veszélyt. Az iskolázottság, a fegyelmezettség, a feltétel nélküli engedelmesség kialakítása nagyon fontos. Azonban mindenki valóban csak a saját kutyáját ismeri. Az is, aki pórázon viszi a sajátját, és nem véletlen, hogy nem a szabadon elengedést választja. A békés együttélés a kutyás társadalom tagjainak is fontos kell legyen. Ezért a legkevesebb, hogy betartjuk az írott és íratlan szabályokat. Ami pedig a legfontosabb, hogy boldog és egészséges kutyaéletet biztosítsunk kedvenceinknek. Elkerülve a felesleges kockázatokat.

Csaba Beatrix

kutya- és gazdaképző tréner

kutyás terápiás foglalkozásvezető