BlogÚj! Megnyitás

Számomra a zene egy nyelv

Szulák Andrea egyike azoknak a magyar állócsillagoknak, akiket a fiatalok és az idősek is egyformán kedvelnek.

Ismerik a dalait, a színházi szerepeit és televíziós megjelenéseit. Hallottak már a lányáról, a magánéletéről és talán még az alkalmakat is idézik, mikor és hol látták őt akár élőben is fellépni. Azt azonban már sokkal kevesebben tudják, hogyan vált ismertté, hogyan viszonyul ahhoz, amit ma sztárságnak hívnak, hogyan próbálja megőrizni az emberségét és mit ad át ebből a lányának. És ami talán a legmeglepőbb, mi az, ami igazán kikapcsolja?

A gyerekkoráról már sokszor és sok helyen beszélt. Arról azonban egy kicsit kevesebbet, hogyan jött a zene, hogyan készült a zenei pályára?

Nálunk a családban a zene a mindennapok része volt. Olyan volt, mint az ebéd, vagy a vacsora. Éppúgy nem tudtunk nélküle élni, mint az étkezések nélkül. Ebből adódott, hogy már 6 - 7 éves gyerekként elkezdtem zongorázni tanulni, amit sokáig csináltam is. Aztán jött az éneklés, és az felülírt mindent.Bár zenei pályára készültem, mégsem a szokásos utat jártam. Már csak azért sem, az éneklés ebből a szempontból kicsit más. Az énektanárok mindig felhívják a figyelmet arra, hogy az énektanulással érdemes megvárni, amíg a mutálás befejeződik. Nálam is így volt, ezértegyénileg csak a gimnáziumban kezdtem el az ének tanulást. Egyébként abban az időben már - túl voltam a gyerekszínész időszakomon - kezdett eltűnni belőlem az exhibicionizmus. Így aztán akkoriban sokáig úgy gondoltam, hogy ha már zene, akkor ének - zenetanár leszek. Aztán persze minden másként alakult.

Az előbb említette a színészetet. Eszerint, bár nem akart színésznő lenni, már gyerekkorában is állt színpadon?

A színház nekem valójában gyerekkori szerelem. Úgy kezdődött, hogy budapesti kisgyerekként a Köztársaság térre jártam oviba, történetesen az Erkel színház mellé. Még óvodás koromban adódott a lehetőség, hogy az Erkel színházban gyerekként a színpadon lehettem. Nem volt semmi extra szerepem, de ott voltam. Aztán későbbugyanez megtörtént az Operaházban is. Kis túlzással elmondhatom magamról, hogy gyerekkorom játszótere az Erkel színház és az Operaház voltak. Komolyra fordítva a szót, megfogott a színház. Ma ezt a szleng úgy mondja, megfertőzött a színház szaga. A színháznak van egy speciális „szaga”. A díszletek, a friss festések, a kosztümök és a maszkok szaga együtt olyan esszenciát alkotnak, amibe beleszerettem. Aztán ez film formájában folytatódott a gimnáziumban is. Almási Tamásék statisztákat kerestek, valamiért feltűntem nekik és így kerültem a Ballagás című filmbe.

A pályája kezdetén mégsem lett színésznő, pedig lehetősége is lett volna rá.

Nem tudom miért történt így. A gimnázium után egyszerűen csak egy normális felnőtt akartam lenni. Anyukám kérésére elmentem a Színművészeti Főiskolába felvételizni, amit nem vettem túl komolyan. Elmentem két Petőfi verssel, amelyek egyike az Anyám tyúkja volt. Semmi több. Ádám Ottó a felvételi után meg is szidott, azért, amit akkor előadtam. Érezte, hogy nem készültem fel igazán, és talán azt is, hogy az egészet nem vettem túl komolyan. Mégis láthatott bennem valamit, mert azt mondta, ha a következő felvételire összeszedem magam, akkor ő jövőre felvesz az osztályába. Mondanom sem kell, hogy azt követően jó darabig a közelébe sem mentem a Vas utcának (ott van a Színművészeti Egyetem épülete, a szerk.). Ehelyett inkább az éneklés felé fordultam. Nem voltam az a tudatosan karriert tervező ember, viszont maximalista voltam és vagyok. Ha megtalálnak egy feladattal, ami megtetszik, akkor azt igyekszem tökéletesen megcsinálni.

Komolyan mondja, hogy a Színművészeti helyett inkább elment külföldre táncdalénekesnek?

Azért a kettő között eltelt némi idő, de lényegében igen. És azt kell mondanom, sokat köszönhetek azoknak az időknek. Táncdalénekesnek lenni nyugaton egészen mást jelentett, mint itthon. Kezdjük azzal, hogy megbecsülték - és meg is fizették - amit csináltunk. Itthon a tánczenész létet egyfajta sznobéria övezte. Ott ennek nyoma sem volt. Sok olyan szakmai dologgal találkoztam odakint, amit itthon fantasztikusan nagynak tartottak, ott pedig teljesen természetes volt. A világ minden tájáról jöttek oda tánczenészek, akiktől nagyon sokat lehetett tanulni. Nem mellékesen azoknak az éveknek köszönhetem a teherbírásomat és a szakmai spektrumom szélességét is ott alapoztam meg.

Aztán hazatért és rögtön a korszak egyik sztár együttese a Neoton jött?

Korántsem. A Neoton előtt Magyarországon is az éjszakában voltam, éppúgy, mint külföldön. Amikor az átalakulás kezdődött és a kiadó is megalakult, fiatal tehetségeket kerestek. Először csak arról volt szó, hogy dalokat írnak nekem és kiadunk egy albumot. Aztán felbomlott a régi Neoton és az utód formációhoz hívtak frontembernek. Ez akkor nekem maga volt a csoda. Éppen a Békeszálló bárjában voltam énekes, mit veszíthettem? Az már más kérdés, hogy nem arattunk átütő sikert. Viszont énekelhettem a kiadó Filmslágerek magyarul albumain, amelyek aztán valóban sikeresek voltak és engem is kezdett a közönség megismerni. Aztán egyre többet szerepeltem, és kezdett a mai pályám kirajzolódni. Az a pálya, amiben a zene a fő vonal. Ez azért van, mert számomra a zene egy nyelv, egy érintés, ami ha úgy szól, akkor attól megborzong az ember. Talán furcsa, de én nem tartom magam sem énekesnőnek, sem színésznőnek. Én úgy tartom, hogy előadóművész vagyok.

Bár, ahogy mondta, a zenéé a főszerep, mégis sokat játszik színházban. Melyek voltak a legkedvesebb színpadi szerepei?

Nagyon szerettem a Játékszínben a Kaktusz virágát, több mint 9 évig játszottuk. Győrben a kedvencem a Hegedűs a háztetőnben Golde szerepe volt, míg az Operett Színházban a Ghost, a Madách Színházban pedig a Tanulmány a nőkről voltak a kedvenceim. Most mondhatják azt, hogy egyik sem az az igazi, mélységet megmutató darab, ami igaz. De mindegyikben van valami, amitől mégiscsak többet adtak, mint egy egyszerű kis színdarab. Természetesen minden szerepet szerettem, amiben színpadon voltam. Máskülönben nem vállaltam volna el egyiket sem.

A legtöbben mégis a televízióból ismerik.

Ebből a szempontból sokat köszönhetek a TV-nek. Olyan műsorokban lehettem benne, mint a Ki vagyok én?, az Activity - amit velem azonosítottak -, a Magyar Televízióban is volt egy jó, beszélgetős műsorom, de az igazi kedvenc a számomra az Ének iskolája volt. Az olyan volt nekem, mint egy jutalomjáték. A televíziózás számomra valójában egy játék, éppen ezért magamat tudom adni. Nem szeretem a megjátszott helyzeteket. Azt a természetességet, őszinteséget, tisztességet szeretem, amelyek olyanná tettek, amilyen most vagyok. Tudom, ezek az értékek egyre inkább eltűnőben vannak, én pedig pont ezért bizonyos dolgoktól távol tartom magam.

A pályafutása során olyan sikereket ért el, mint a moszkvai nemzetközi fesztivál megnyerése, itthon a Táncdalfesztivál első helye, az Eurovíziós dalfesztiválon Magyarország képviselete, az Év előadója, vagy az eMeRTon díjak. Milyen helyet foglalnak el ezek a sikerek az életében?

Ugyanakkora értéknek tartom őket, mint, amikor egy - egy vidéki fellépést követően egy idős néni odajön hozzám, hogy kedveském, ezt magának kötöttem, vagy amikor egy fiatal lány a koncert után fotót szeretne velem. Igazából ezeket az elismeréseket tartom igazi. Éppen ezért, csak addig fogom folytatni a fellépéseket, amíg van mondanivalóm a közönségnek.

Nagyon határozottan fogalmaz önmagával kapcsolatban. Sokan kíváncsiak arra, hogy milyen a hétköznapi Szulák Andrea?

Nagyon hétköznapi, és igyekszem, hogy az is legyek. Az ember nem lehet a nap 24 órájában primadonna. Kis országban élünk, karnyújtásnyi közelségben egymáshoz, felesleges megjátszani magunkat. Ebből adódóan nem szeretnék ebben a mai sztárkultuszban részt venni. A magán életemben, amit bárki láthat, nagyon hétköznapi vagyok. Tankolom az autómat, sőt, ha kell a kisebb dolgokat meg is szerelem, iskolába viszem a lányomat, vásárolok a hentesnél, beszélgetek a szomszédaimmal és a barátaimmal. Ez vagyok én.

Mi az, ami emberként a legfontosabb önnek?

Három teljesen egyszerű dolog. A tisztesség, az őszinteség és a szeretet. Ha a társadalomban nincs tisztesség, akkor ott nincs őszinteség sem, és akkor nem lehet feltétel nélküli szeretet sem. Én ebben hiszek és így próbálok élni. Ebből akkor sem engedek, ha a mai világ ezt nem tolerálja.

Korábban a magánéletéről nem sok mindent árult el, aztán jött a hír a válásról. Nagyon megviselte?

Megviselt, de emelt fővel csináltam végig. Vannak dolgok, amiken nem tud az ember változtatni, ez is ilyen. A válást követően én úgy döntöttem, hogy az élet szép és van egy csodálatos gyerekem, akit fel kell nevelnem és nem hagyhatom, hogy egy ilyen fiaskón múljon a boldogságunk.

Minden szülőnek a gyereke, önnek is a lánya, Rozina a legfontosabb. Az imént elmondott elvek szerint neveli őt?

A nevelést, mint módszert, én egy kicsit másképp látom. Nem a nevelésben, hanem a példamutatásban hiszek. Igyekszem úgy létezni, élni, jönni - menni a világban, hogy a lányom láthassa azt a példát, amit mutatni szeretnék neki. Természetesen sokat beszélgetünk és nincs olyan dolog, amit ne beszélhetnénk meg. Persze ettől még neki is meg kell vívnia a saját csatáit, nekem pedig nem marad más, mint jó példának lenni a számára.

Nagyon pörgős, sűrű életet él. Stúdióból a színházba, színházból tovább egy koncertre, nap - nap után. Pihenni viszont mindenkinek kell. Mi kapcsolja ki a leginkább?

Több olyan tevékenységem is van, ami feledteti a hétköznapok fáradtságát. Ha tehetem, olvasok, vagy főzök valami finomat, esetleg kézimunkázok. Tudom, talán furcsa, főleg az utóbbi, de ezek a manuális tevékenységek engem pihentetnek.

Eddig még nem beszéltünk egy közönség számára fontos kérdésről: hol találkozhatnak önnel a közeljövőben?

Több olyan esemény is lesz a nyáron, ahol hallható, látható leszek. Június elején Budapesten a Zsidó Művészeti napok keretében a Budapest Ragtime Banddel, július elején Szentendrén, míg a hónap közepén Siófokon koncertezünk. Augusztus elején pedig ismét Budapest, közelebbről a Benczúr kert következik, a Nyáresti filmzenék koncerttel, ahol Náray Erikával és Polyák Lillával közösen énekelünk.

Ezek a rövid távú programjai. Hogyan képzeli el az életét a következő pár évben?

Nem tervezek különösebb dolgokat, igyekszem a mában élni, és megélni a fontos pillanatokat.

Vissza a főoldalra

Számomra a zene egy nyelv

Szulák Andrea egyike azoknak a magyar állócsillagoknak, akiket a fiatalok és az idősek is egyformán kedvelnek. Ismerik a dalait, a színházi szerepeit és televíziós megjelenéseit. Hallottak már a lányáról, a magánéletéről és talán még az alkalmakat is idézik, mikor és hol látták őt akár élőben is fellépni. Azt azonban már sokkal kevesebben tudják, hogyan vált ismertté, hogyan viszonyul ahhoz, amit ma sztárságnak hívnak, hogyan próbálja megőrizni az emberségét és mit ad át ebből a lányának. És ami talán a legmeglepőbb, mi az, ami igazán kikapcsolja?

Álmodtam egy világot magamnak

Ez volt az EDDA első nagylemezének az egyik legnépszerűbb dala, de ez sokkal több, mint egy dal. Pataky Attila nem csak megálmodta azt a világot, hanem meg is éli. Nem bántani, szeretni akar, ugyanakkor harcol is, ha a szükség úgy hozza. Tiszteli a nőket, és ez a tisztelet még az édesanyjától ered, mint ahogyan az éneklés is. Nem tud és nem is akar semmit félgőzzel csinálni. Amikor felmegy a színpadra, mindig százhúsz százalékot akar adni a rajongóknak. Az interjú azonban mégsem csak az EDDA-ról, sokkal inkább Pataky Attiláról, az emberről szól.

Egy búzaszemtől az olimpiáig

Lenyűgöző látványt nyújtott, a híres varázslótanonc kalandjait bemutató filmsorozat. Ezen belül is az első részben, az emberi nagyságú (sőt még annál is nagyobb) elvarázsolt sakkfigurák mozgása és csatája. A főszereplők valós életveszélybe kerültek a játék folyamán azzal, hogy helyettesítettek egy-egy figurát. Szerencsére a sakkozás ezen szintje még nem megvalósítható, de mindenképpen elismerésre méltó, hogy még egy ilyen fantázia filmben is megjelenik a sakk, mint fontos tényező. Felmerül viszont a kérdés, hogy mikor és hogyan találták ki a játékot? Kik a híres személyiségei? És persze az örök kérdés: sport-e valójában a sakk?

Volt egyszer egy háború

Szeptember elsején van a II. Világháború emléknapja. Sokan talán csak legyintenek, minek ezt már felemlegetni, oly régen volt, még a nagyapáink idejében és… Igen, valóban oly régen volt, de annyira befolyásolta Magyarország további létét és életét, hogy nem lehet túllépni rajta még ma sem.

Egy „kapitánynő”, aki legyőzte a férfiakat

A kék szalaggal sok minden kapcsolatba hozható. A külföldiek számára talán a nevezetes francia Nemzeti Érdemrend kék szalagja jut az emberek eszébe. Magyarországon azonban a Kékszalag elnevezés egybeforrt a Balatonnal. Még azok is figyelnek rá, akik nem jártasak a vitorlázásban. És talán még inkább figyelnének, ha ismernék a mitikus történeteket is. A legenda szerint bombazáporban induló rajtot, és az elfeledett, férfiakat legyőző „kapitánynő” igaz és szép históriáját.

Békebeli Szentgyörgyi álma

A karácsonyi és szilveszteri végeláthatatlan kalória bombák után, egy garantáltan energia mentes körsétára invitálom Önöket, most így Januárban az év elején. Bizonyára sokan álmodoztak gyermekként arról, hogy bejutnak egy cukrászat műhelyébe és ott, ellesnek egy-két szakmai fortélyt, illetve betekintést nyerhetnek az istenek eledelének, a csokoládénak mágikus világába. Úgy vélem, ha megosztom Önökkel egyrendkívül különleges, féltve őrzött termékünk létrejöttének titkait, akkor Önök is részesei lehetnek egy alkotói folyamat, szépségesen küzdelmes, varázslatának. Kicsit távolabbról indulunk, hogy mindenki mindent, jól megértsen. A cukrászat a pontosság tudománya, tartja egy francia mondás. Miért is? Gondoljunk csak bele, ha egy sima piskótához a hozzávalókat nem pontosan mérjük ki, vagy nem a megfelelőmódra verjük fel atojásfehérjét, nem beszélve arról, ha nem úgy, és akkor keverjük egymásba a hozzávalókat,illetve ha a sütés hőmérséklete nem stimmel. Mi is lesz a végeredmény?Lapos, nem valamiszívmelengető látványú, ehetetlen,tésztaragacs.Gondolták volna? A cukrászat a gyógyszerészetből vált ki, régen a cukrot, a tört mandulát, grammnyi, keserű anyagok bevonására használtak, úgy nevezett gyógylabdacsokat készítettek általuk. A betegeket ápoló szerzetesek és apácák készítettek először ostyákat, magvakkal dúsított tallérokat, illetve a kenyér és kalács tésztákba sütötték a gyógynövényeket, melyekkel gyógyították a korabeli egészség problémákat. A csokoládét az indián kultúrában mágikus anyagként tisztelték. Amikor először Európába került, itt is a patikusok foglalkoztak vele, roboráló és kedély javító méreg drága gyógyszerként.

Minimál konyha megbolondítva

Egy nagyon kedves ügyfelem új konyháját szeretném bemutatni. Ez egy igazi szerelem projekt volt számomra, élveztem minden percét a közös munkának, remélem az érzés a megrendelőkkel kölcsönös. Az első megkereséskor a konyha, az étkező, a fürdőszoba és a vendégszoba áttervezésére kaptam megbízást, a ház többi részéhez (egyelőre) nem nyúltunk. Rögtön az elején kiderült, hogy a házat egy ismerős építész tervezte, akivel egy másik projekten is együtt dolgozunk, de a felkérés nem rajta keresztül jött. Milyen érdekes, ahogy a szálak összefutnak véletlenül. Bár véletlenek szerintem nincsenek.