Szépség és a szörnyeteg magyar módra

Történt egyszer, hogy egy fogadáson az ifjú Ördöglovas, egy mesébe illően csodálatos hercegnőt látott. Barátai csak nevettek hevületén, de a fiatal gróf a kor illeme szerint felkérte táncolni a kinézett lányt. A sokadik tánc után aztán a grófot finoman figyelmeztették, hogy a hercegkisasszony apja Metternich herceg, aki a Monarchia legbefolyásosabb embere volt a császár után, nem nézi jó szemmel eme udvarlást. Az Ördöglovas azonban csak nevetett és az egész estét végigtáncolta a hercegkisasszonnyal.

Hiába próbálkozott Móric gróf, Metternich hetekig váratta, mire végre fogadta. A gróf optimistán lépett be a teremnyi, mindenütt aranyozással díszített hercegi dolgozószobába. Amikor azonban rátért jövetele céljára, Metternich felháborodott:

Sándor Móric gróf pedig leforrázva elhagyta a hercegi kastélyt.

Az első gőzhajójárat indult útjára a kikötőből.  A hajó célállomása a Pest - Budától 25 - 30 kilométerre lévő Vác volt. A zenekar játszott, a köszöntők egymást érték, és már nem sok volt a hajó indulásáig, amikor is megjelent Sándor Móric gróf a kedvenc lova hátán. Köszönt a hercegnek és a lányainak, aztán Metternichet kérte egy rövid beszélgetésre. A herceget furdalta a kíváncsiság, és titokban abban reménykedett, hogy tán mégiscsak elveszi csúnyácska elsőszülött lányát. De Móric gróf ezt másként gondolta. Félrevonta kedvese édesapját és a következőt ajánlotta:

- Arra szeretnék fogadni önnel excellenciás uram, hogy lóháton előbb járom meg a Pest – Buda utat oda vissza, mint ön a hajóval! – vágta ki egy szuszra az Ördöglovas.

- Amennyiben hercegséged előbb ér vissza a kikötőbe a hajóval, mint én lóháton, akkor elveszem feleségül Paulinét.  Viszont ha én érek előbb a kikötőbe, akkor hozzám adja késedelem nélkül Leontine-t!

A herceg fejében csak úgy űzték egymást a gondolatok. A lehetőség olyan biztosnak tűnt számára, hogy végül csak biccentett egyet és a kezét nyújtotta.

Sándor gróf elmosolyodott.

- Ha nyerek, elveszem Leontine-t egy héten belül! – mondta és belecsapott a herceg tenyerébe.

A hajó elindult és az Ördöglovas nézte, amint a lapátkerekes hajó eltávolodik a mólótól, aztán vágtába kapta a lovát és az utat nem is nézve vágtatni kezdett Vác felé. 

A hajón vidám társalgás folyt. Az emberek találgatták, miről beszélhetett a herceg és a gróf, de senki nem jött a nyomára. A lányai is kérlelték az apjukat, ugyan mondja már el, miről is szólt a diskurzus, de a herceg csak jókedvűen mosolyogva ingatta a fejét. 

Amikor a váci mólónál kikötöttek, Ördöglovasnak még nyoma sem volt. A köszöntő beszédek és formaságok után a hajó már indult volna vissza, amikor Sándor Móric gróf lóhalálában megérkezett. Az Ördöglovas nem sokat teketóriázott, föllovagolt a hajóra és köszöntötte az embereket. A herceg meglepetten elé toppant.

A gróf elégedetten nézte, ahogy a hajó útnak indul.

- Nos, excellenciás uram, a hajó valóban indul, és én mégis itt maradok!

A herceg tekintete elsötétült.

A sokaság kíváncsian fülelt és igyekezett minél több részletet megtudni. A lényeget azonban már tudták. A gróf nyájasan rámosolygott a hercegre.

- Én azt mondtam, lóháton előbb teszem meg az utat oda – vissza, mint ön hajóval. Én azonban még mindig a lovamon ülök, és nem is szállok le róla egész úton!

Halk derültség futott végig a hajón, ami nagyon bosszantotta a herceget, de a gróf igazat mondott. 

Amikor a hajó felért Pest – Budára és a megkezdte a nagy fordulót át a folyón, hogy a móló mellé állhasson, az Ördöglovas átugratott a korláton, kiúsztatott a partra, és a mólóról boldog mosollyal nézte, ahogy a hajó a sodrással ellentétben kiköt. Megcsinálta a lehetetlent. Az esküvő, ha nem is egy héten belül, de megvolt. Házasságuk pedig egy valódi szerelmi házasságként vonult be a történelembe.