Te hány gyermekkel képzeled el a jövődet?

A szerencsések életük során legalább egyszer, vagy akár többször is átélik azt a semmihez sem hasonlító érzést, amit szerelemnek nevezünk. Ez az érzelmi kötés talán a legfontosabb alapvetés a gyermekvállaláshoz. Ez az a láthatatlan kötőanyag, ami a szülővé válással az egyén érzelmi és racionális síkján is az elköteleződés hordozó anyaga. Ami szükséges ahhoz, hogy a ráción felül emelkedve képessé váljunk akár háttérbe szorítani saját vágyainkat, szükségleteinket, és a megszületett gyermek felnevelését helyezzük előtérbe. Ez érzelmi és mentális elköteleződéssel éppen úgy jár, mint a szerelmespár/házaspár életkörülményeinek átalakulásával. Az otthonteremtés új fókuszt kap. Amíg az együttélésegy albérletben is elkezdődhet, addig az egy, vagy több gyermekes családban élő pároknak biztonságteremtő figyelme bizonyosan az önálló, saját otthon megteremtése felé fordul. Ehhez ma már számos támogatás elérhető. A gyermek fogadásához a megfelelő körülmények megteremtése és fenntartása mindenképpen tartóoszlop. Azonban a szerelem semmihez sem hasonlító érzésénél sokkal több kell a gyermekvállaláshoz. A bizalom, a biztonság, az elköteleződés stabil megtartó ereje is nélkülözhetetlen. Hiszen kettőjükön kívül a baba megérkezésétől egy újabb életért is felelősséget kell vállalni. A nő érzelmi és fizikai genetikája ezt egyértelművé teszi. Bár látszólag a férfinak könnyebb a dolga, hiszen a gyermeknemzés örömteli időszakát követően a nő viseli a baba kifejlődésének biztosításakor a nehezebb terhet, azonban a férfinak ugyanabban az időben nagyobb utat kell bejárnia a gyermekvállalás elhatározásától a szülővé válás metamorfózisáig. Hiszen ő külső szemlélőként, csak a szeretett nőn, az anyán keresztül tud kapcsolódni a babvárás időszakában, a mama pocakjában fejlődő kis élettel. Anélkül, hogy testi kapcsolatban lenne a születendő gyermekével. Ez egészen más tudatállapot. Ráadásul a gyermek megszületését követően neki elsősorban a kötelezettségek jutnak.Az anya és a gyermek biztonságának megteremtése, az anyagi terhek, a családfenntartás is az ő vállára kerül elsősorban. A baba megérkezését követően az apának többnyire egy gratulációval egybekötött férfias vállveregetés jut, azonban a figyelem mindenki részéről hosszú ideig az anyára és a gyermekére irányul majd. A baba érkezése pedig általában fenekestül felforgatja a párok életét. Mind az intim együttlétek, mind a családi, társadalmi elvárások komoly kihívást jelenthetnek az elkövetkező években.

Attól függően, hogy mennyi segítséget kap az immáron családdá vált kis közösség a szűkebb és tágabb környezettől. Van-e családi segítség, rokonsági összefogás, baráti közösségből jövő támogatás, vagy csak önmagukra számíthatnak a szülők.

Voltak korok, amikor nem illett vénkisasszonynak maradni. Bizonyos kor után az agglegénység sem volt előnyös státusz. A 21. században azonban már koránt sem ritka, ha egy férfi, vagy egy nő szinglikén él. A kereskedelem, a reklámok szépen rá is telepedtek erre az önállóságra szokott, önmagát előtérbe helyező társadalmi rétegre, mint fizetőképes keresleti bázisra. Azonban senki ne gondolja, hogy az ő életük csupa afterpartyból áll. Minden nap egyedül hazatérni, a szabadságra egyedül menni, ölelés és szeretet nélkül élni a mindennapokat, mindig egyedül oldani meg az életben előkerülő problémákat koránt sem vonzó jövő. Az sem figyelmen kívül hagyható statisztikai tény, hogy a mai fiataloknak csaknem a fele, várhatóan és nagy eséllyel egyedül fogja leélni az életét. Ami valljuk be egyenesen tragikus jövő felé mutat. Itt nem csak arról van tehát szó, hogy milyen sanyarú dolog olyan életet élni, amiben csak feladatok és kötelességek halmazával küzdünk. Az elvárásoknak megfelelően felnővünk, dolgozunk, eltartjuk magunkat, a legcsekélyebb érzelmi kielégülés nélkül. Amit persze az egzisztenciális siker (akinek megadatik) valamelyest palástól. Sikeres élettel élhetünk menő lakóparkban, járhatunk szép ruhában, lehetünk trendiek, utazhatunk, ahová csak a kedvünk tartja, de valljuk be, az érzelmi kötődés nélkül, a társtalanság hálójában a legkevesebben érzik felhőtlenül boldognak magukat. A felnőtt, kiteljesedő ember fejében egyre gyakrabban felvillan a gondolat, hogy talán mégis jó lenne egy szerető család, gyermek, megállapodás, révbe érés. Ilyenkor az sem ritka, ha a sok mindent megtehető szingli fájó szívvel nézi a játszótéren zsibongó gyerekeket. Számos családban pedig ott a nyomás, az unoka iránti vágy a nagyszülők oldaláról, és egyre gyakrabban hangzik el a kérdés: „Mikor mész már férjhez lányom? Mikor nősülsz meg gyerekem? Jó lenne már, ha jönne az unoka.”

Miközben a gyermekvállalás kifejezetten személyes ügy, és mindenkinek egyedül kell a döntést meghoznia arról mekkora családban képzeli el magát, ugyanakkor ennek a társadalmi vonzatát sem lehet lesöpörni az asztalról. Mert bizony nagyobb ívű vetülete is van a kérdésnek, mint az egyes ember életének alakulása. A társadalmi vonzata pedig koránt sem az unos-untig emlegetett ki tartja el a nyugdíjasokat kérdés. Sokkal inkább a mindennapi élet fenntarthatósága a tét. Igen, szó szerint a fenntarthatóság a kérdés. A munkahelyek számának alakulása, a vállalkozások, a szolgáltató szektor megélhetése. Az iskolák, intézményi rendszerek fenntarthatósága. Az egyes ember megélhetése éppen úgy, mint a legfelső szint, az állam fenntartása. Mert bizony a munkavállalók számának alakulása egyenes arányban van azzal, hogy hány embernek kell biztosítania az élet fenntarthatóságát. Adók, szolgáltatások igénybe vétele, intézmények működtetése a férőhelyek figyelembe vételével. Nincs olyan rétege a társadalomnak, akiket nem érint közép és hosszú távon az a tény, hogy hányan élnek Magyarországon, és az élet milyen minőségű lehet. Márpedig a demográfiai kép alakulása éppen ebben mutat fontos vészjeleket. Mindezért muszáj foglalkozni a kérdéssel, és olyan, az ország bármely részén működőképes alternatívákat és megoldási készleteket kell kidolgozni, ami az egyes ember, a család oldaláról nem csak vonzó vízióként, lelki és genetikai késztetésként jeleníti meg a gyermekvállalást, hanem össztársadalmi szempontból is szemlélve a kérdést valós, fenntartható gazdasági és közösségi hátteret, stabil családi elköteleződést tesz lehetővé.

Azt mondják, a pénz nem boldogít. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy nélkülözhetetlen a boldoguláshoz. Akár saját otthon megszerzése, akár bérelt lakás fenntartása az otthonteremtés alapja, bizony pénzbe kerül. Ahogy a mindennapi élet is költségekkel jár. A párkapcsolat kialakítása, a családalapítás sincs ingyen. Bár számos adókedvezmény, állami támogatás áll rendelkezésre, a közös élet megkezdése költséges mulatság lehet ott, ahol nincs komolyabb családon belüli támogatási lehetőség. Emellett azonban van egy legalább ennyire nyomatékos feltétel. Az érzelmi érettség. A családi mintán való túllépési képesség ott, ahol nem ideális a hozott háttér. Az egykeként felnövő vajon el tudja-e képzelni magát 3-4 gyerekes szülőként. Egy fiatal korában szerény körülmények között felnőtt ember elég bátorságot érez-e ahhoz, hogy nagycsaládról gondolkodjon. A financiális rész, az élettér megteremtése, a napi logisztika kialakítása, a felnőtt párkapcsolat megtalálásának örömét terhelő, gyermekvállalással járó nehézségek felvállalása teljesen más gondolkodást igényel, mint amit a legtöbben a húszas éveik elején elképzelnek. Azt már sokan tudják, hogy az élet nem mindig habostorta. Azonban azt is érdemes tudatosítani, hogy bármennyi is a nehézség a személyes életben, ha többen vagyunk, ha összetartozunk, akkor sokkal könnyebben vészeljük át az élet viharait, mint egyedül. Ráadásul a szülői szerep koránt sem csak nehézségekkel és kihívásokkal jár. Valójában olyan kifogyhatatlan erő- és örömforrás, ami megsokszorozza a szülők erejét, kitartását. Az összetartozás, a felnövő gyermek önmagára találása, a siker felé vezető út egyengetése olyan életfeladat, amit csak azok élhetnek át, akik bevállalják az élet talán legnagyobb kihívását. Az élet továbbadását. A gyermekvállalást.

Az élet forgandó, sokszínű és csodálatos adomány. Lehetőség, amivel mindenkinek magának kell élnie. Mindenkinek magának kell megtalálnia benne a helyét. Azonban sokkal könnyebb ez az élet-utazás akkor, ha van külső szempontrendszer a belső késztetés mellé. Annyi jó példa van. Annyi elképesztő módszer és lehetőség, amikbe kapaszkodhatunk az életünk során. A gyermekvállalás terére is igaz ez. Az élet ugyanis bonyolult és sokrétegű rendszer. Sokszempontú megközelítést igényel. Ezért az elmúlt 4 évben több, mint 200 szakember dolgozott azon, hogy egy tanulmánykötetben összegyűjtse azokat a szempontokat, amelyek segítenek a gyermekvállalással kapcsolatos döntések meghozásához. Olyan tudományos értékű mű ez, amely képes bárki számára egy új szempontrendszert megmutatni. Olyanoknak is, akik elsőre nem nyúlnának tudományos értelemben vett tanulmánykötethez. Mert amit ez a kötet összefoglal, az maga az élet. A fenntartható, vállalható, gyermekközpontú élet. Az élet továbbadásának lehetősége. Akár szakemberként, akár családként, akár munkaadóként, akár munkavállalóként forgatjuk a könyvet, találunk benne olyan szempontokat, amelyek a személyes érintettséget is lefedik.

Ezért jó szívvel ajánlom a „Jövőnk a gyermek” című könyvet, amely kézzelfogható segítséget nyújt az eligazodáshoz. A múltbéli történelmi hatásoktól vezeti végig az olvasót a jelen társadalmi folyamatáig. Feltárva azt a valóságot, amit statisztikai tényekkel is alátámaszt. Ugyanakkor olyan megoldást is felvillant, ami sokkalta élhetőbb jövőt vizionál, mint amit a mai adatok alapján előre vetíthetünk.

A könyvről és a benne foglaltakról sokkal többet megtudhat az olvasó a plusz1baba.hu oldalon, ahol meg is rendelheti a művet.

Csaba Beatrix

életstratégia tervező, humánerőforrás szakértő