Olyan világban élünk, ahol nem elegendő csak hinni a dolgok jobbra fordulásában, hanem cselekvő részesévé kell válnunk a körülöttünk lévő eseményeknek. Nem vonhatjuk ki magunkat a világ dolgaiból, bármennyire szeretnénk néha valami békés, nyugodt helyen átvészelni az eseményeket. 

Olyan időszak áll mögöttünk, amely próbára tett mindenkit. Tele volt szűkülő lehetőségekkel, riadalmat keltő élethelyzetekkel, aggodalommal terhes napokkal. Izgultunk mindenért és mindenkiért. Mindeközben pedig mégsem állt meg az élet. A szigor, a korlátozások nem mentettek fel senkit az alól, hogy tegye a dolgát, biztosítsa a szükségleteit, nem vehette le magáról a gondoskodás palástját sem. Hiszen az élet egy pillanatra sem áll meg. Ha benne vagyunk, vagy ha megpróbálunk visszahúzódni belőle, az csupán a saját hozzáállásunkat tükrözi. Az életfolyam pedig kérlelhetetlenül hömpölyög, fittyet hányva a mi saját szándékainkra, döntéseinkre. Pedig dönteni kell. Minden nap. Nincs kegyelem…

A saját csatáját mindenki maga vívja. A fennmaradásért, a megmaradásért, miközben száz és ezer szállal kötődik másokhoz eközben, akik szintúgy harcolnak a maguk igazáért, eredményeiért, a fennmaradásért. Összeérünk minden pillanatban. Lelkileg és fizikailag egyaránt. Ez pedig hat. Egyáltalán nem véletlen, hogy a fizikai állapot és a belső, érzelmi feszültségek képesek nem csak lelassítani a teljesítő képességet, hanem sérülékenyebbé, esendőbbé is tenni bennünket. Éppen ezért egyetlen biztos pont van az életünkben, ami tényleg csak rajtunk múlik. Ez pedig az, hogy mennyit teszünk meg Önmagunkért. 

Talán egy életen át, de ezt is tanulni kell. Nincs bennünk csak úgy, magától. Keveseknél alakul ki spontán módon. Viszont amikor megértjük, hogy alapvetően mi tehetünk magunkért a legtöbbet, akkor válunk igazán felnőtt gondolkodású, tudatos emberré. Ettől a pillanattól többnyire belátjuk és átlátjuk azt az életvédő szövedéket, amely arra sarkall bennünket, hogy többet tegyünk minden korábbinál. Többet önmagunkért, hogy sokáig lehessünk a szeretteink körében. És többet a szeretteinkért, hogy ők is nagyon sokáig lehessenek velünk. Egy hatalmas, édes szeretethalmazként élve azt a csodát, amit földi életnek nevezünk. Amikor pedig eljön a felismerés, akkor eljön a cselekvés ideje is.

Furcsa kettőssége a mai világképnek, hogy miközben egyre tágabbak a lehetőségek körei, annál több veszélyforrást hordoznak az emberi test számára. Néhány óra alatt a világ sok pontján ott lehetünk a repülőgép gyorsaságának köszönhetően. A gépkocsi egyéni haladást biztosít anélkül, hogy közös menetrendhez kellene igazodnunk. A mobilunkat szinte le sem tesszük a kezünkből, amióta nem csak beszélni és üzenetet lehet küldeni vele, hanem az internet segítségével bármikor, bármilyen információt egy perc alatt megtalálunk. Chatelhetünk éjjel és nappal, hivatalos levelezést folytathatunk irodán kívül, vagy élőben bejelentkezhetünk a közösségi média oldalaira a világ szinte minden pontjáról. Bármikor, bárhonnan megrendelhetünk termékeket, amit házhoz szállítanak, vagy ahova csak kérjük. Egyszóval csak a fantáziánk és a pénztárcánk vastagsága szabhat csak korlátokat. Na és persze a józanész….

De a számos előnynek bizony ára van. A vélt és valós szabadságért gyakran meg kell fizetni. Méghozzá kollektíven! Attól függetlenül, hogy éppen használjuk és élvezzük-e a világ számos előnyét, vagy ülünk a hegytetőn és azt hisszük, a világ nem hat ránk, ha nem akarjuk. Mert bizony a számla kollektíven kerül benyújtásra. A légszennyezettség, a vizek állapota, a környezet pusztulása direkt vagy átvitt formában, de súlyos veszteségeket okozhat mindenkinek, aki csak ezt a bolygót tapossa. Fura paradoxon, hogy miközben együtt idézzük elő, együtt élvezzük, vagy együtt mérgelődünk egyes elemein, ugyanakkor egyszerre is pusztít bennünket ez a világ. Ez nem csak a világjárvány nemrég tapasztalt hatásaira igaz. Hanem az egyszerű valóságra, a hétköznapokra is. Ugyanis miközben élvezzük, hogy egyre okosabb telefonunkkal a határ majdnem a csillagos ég, eközben az antennák és készülékek sugárzása, az elektroszmog, az egyre növekvő mértékű veszélyes hulladékok igencsak kihatnak az emberi szervezetre. Ebből pedig akkor sem tudjuk kivonni magunkat, ha soha életünkben, egyszer sincs mobil telefon a kezünkben, vagy sosem nézünk televíziót és életünkben egyszer sem ülünk repülőre. A betegségek száz és ezer formája lehet az ár, amit mindannyian megfizethetünk a környezeti szennyeződéseknek köszönhetően.

Talán az egyéni sors alakulása, a tudatosság, az eltökélt hit, a cselekvőképesség, a gondolkodási minták is jelentősen befolyásolják a kimenetelt. Az azonban egészen biztosnak látszik, hogy a fizikai adottságok, az immunrendszer állapota nagyban hozzájárul ahhoz, hogy valaki vészterhes időkben is talpon maradjon. A test tűrőképessége, a stressztűrő képesség, a mindennapi fizikai kihívások során állni a sarat, nagyon jó fizikai és mentális állapotban maradni, ez lehet az egyik kulcs, ami megnyitja a jól levés / jó állapotban maradás egyensúlyának kapuját.

Százszor, ezerszer, végtelenül sokszor halljuk, hogy az immunrendszer erősítése, karbantartása elengedhetetlen. Azonban még mindig nem elégszer mondják el a szakértők ahhoz, hogy valóban átüsse azt a bizonyos ingerküszöböt. Pedig évezredes igazság, hogy segíteni az tud, aki ereje teljében van. Teljesíteni az tud, aki nem esik le a lábáról. Másokat felkarolni az tud, aki maga nincs szűkében a forrásoknak. Tehát nem, nem önzőség önmagunkról gondoskodni és aztán segíteni másokat, hanem kötelesség. Mert ha talpon maradunk, akkor tudunk kezet nyújtani az elesetteknek. Másképpen nem megy. Ezért a saját immunrendszerünk állapotáért mi magunk vagyunk felelősek, és rajtunk kívül senki más nem képes tenni ezért. Csak mi magunk. A vírusoktól és a környezeti ártalmaktól pedig semmi más nem menthet meg bennünket, mint a kiváló immunrendszer.

Lehetőség, mint égen a csillag. A legkülönfélébb termék skálát kínálják cégek az immunerősítés és állapotjavítás palettáján. A leggyakrabban, ajánlás alapján választunk, próbálunk ki egészségvédő terméket. Ez jól van így, hiszen nem csak a puding próbája az evés, hanem a mások által már megszerzett tapasztalat is jelentősen nyomhat a latban. Azonban „kinek a pap, kinek a papné”…….ezt sose felejtsük el. Mert ami az egyik embernek biztos siker, az a másiknál nem feltétlenül váltja ki ugyan azt a hatást. Ezért a körültekintés, az alapos tájékozódás elengedhetetlen alapvetés. Ugyanakkor a szemlélődés és választás során előnyös, ha ezúttal a magyar termék van szem előtt. Nem csak azért, mert ezzel hasznára vagyunk magyar vállalkozásoknak, tápláljuk a magyar sikert. Hanem azért is, mert a Magyarországon termett gyümölcs és zöldség kétségkívül kiváló minőségű! Ezért a magyar alapanyagból, magyar tudásból született egészségvédelem valami pluszt adhat ahhoz a törekvéshez, amit önmagunkért, az egészségünkért teszünk. Fizikailag és kicsit talán lelki értelemben is. Talán ez a kis plusz az, ami olyan fontos és meghatározó lehet az egészségünk megőrzésében, az élet kihívásainak leküzdésében. Abban, hogy az identitásunk, a hova tartozásunk gyökereiből nyert erő és a fizikai, cselekvő szeretet csodát tehessen. Mindannyiunk védelmében, mindannyiunk érdekében. Mert a világ nem változik. Pörög, harsog, körülvesz számtalan lehetőséggel. De élvezni csak akkor tudjuk, ha van erőnk, tudásunk, hitünk és egészségünk hozzá.

Ha csatlakoznál azokhoz, akik az egészségüket és az ebből fakadó értékeket úgy óvják, hogy megerősítik a testüket, táplálják a lelküket és cselekvő szeretettel gondoskodnak az övéikről, keress bátran. Legyünk együtt cselekvő, tudatos közösség, hogy az Élet szép, természeti gazdagságával tápláljuk magunkat napról napra.

Szórádiné Páll Rózsa

Életminőség szakértő

https://rozsamax.hu/