BlogÚj! Megnyitás

Te megnyered a csatát?

Olyan világban élünk, ahol nem elegendő csak hinni a dolgok jobbra fordulásában, hanem cselekvő részesévé kell válnunk a körülöttünk lévő eseményeknek. Nem vonhatjuk ki magunkat a világ dolgaiból, bármennyire szeretnénk néha...

Te megnyered a csatát?

Olyan világban élünk, ahol nem elegendő csak hinni a dolgok jobbra fordulásában, hanem cselekvő részesévé kell válnunk a körülöttünk lévő eseményeknek. Nem vonhatjuk ki magunkat a világ dolgaiból, bármennyire szeretnénk néha valami békés, nyugodt helyen átvészelni az eseményeket. 

Olyan időszak áll mögöttünk, amely próbára tett mindenkit. Tele volt szűkülő lehetőségekkel, riadalmat keltő élethelyzetekkel, aggodalommal terhes napokkal. Izgultunk mindenért és mindenkiért. Mindeközben pedig mégsem állt meg az élet. A szigor, a korlátozások nem mentettek fel senkit az alól, hogy tegye a dolgát, biztosítsa a szükségleteit, nem vehette le magáról a gondoskodás palástját sem. Hiszen az élet egy pillanatra sem áll meg. Ha benne vagyunk, vagy ha megpróbálunk visszahúzódni belőle, az csupán a saját hozzáállásunkat tükrözi. Az életfolyam pedig kérlelhetetlenül hömpölyög, fittyet hányva a mi saját szándékainkra, döntéseinkre. Pedig dönteni kell. Minden nap. Nincs kegyelem…

Te megnyered a csatát?

Megnyerheted a csatát?

A saját csatáját mindenki maga vívja. A fennmaradásért, a megmaradásért, miközben száz és ezer szállal kötődik másokhoz eközben, akik szintúgy harcolnak a maguk igazáért, eredményeiért, a fennmaradásért. Összeérünk minden pillanatban. Lelkileg és fizikailag egyaránt. Ez pedig hat. Egyáltalán nem véletlen, hogy a fizikai állapot és a belső, érzelmi feszültségek képesek nem csak lelassítani a teljesítő képességet, hanem sérülékenyebbé, esendőbbé is tenni bennünket. Éppen ezért egyetlen biztos pont van az életünkben, ami tényleg csak rajtunk múlik. Ez pedig az, hogy mennyit teszünk meg Önmagunkért. 

Meddig vigyázhatunk magunkra?

Talán egy életen át, de ezt is tanulni kell. Nincs bennünk csak úgy, magától. Keveseknél alakul ki spontán módon. Viszont amikor megértjük, hogy alapvetően mi tehetünk magunkért a legtöbbet, akkor válunk igazán felnőtt gondolkodású, tudatos emberré. Ettől a pillanattól többnyire belátjuk és átlátjuk azt az életvédő szövedéket, amely arra sarkall bennünket, hogy többet tegyünk minden korábbinál. Többet önmagunkért, hogy sokáig lehessünk a szeretteink körében. És többet a szeretteinkért, hogy ők is nagyon sokáig lehessenek velünk. Egy hatalmas, édes szeretethalmazként élve azt a csodát, amit földi életnek nevezünk. Amikor pedig eljön a felismerés, akkor eljön a cselekvés ideje is.

Te megnyered a csatát?

Cselekvő tudatosság

Furcsa kettőssége a mai világképnek, hogy miközben egyre tágabbak a lehetőségek körei, annál több veszélyforrást hordoznak az emberi test számára. Néhány óra alatt a világ sok pontján ott lehetünk a repülőgép gyorsaságának köszönhetően. A gépkocsi egyéni haladást biztosít anélkül, hogy közös menetrendhez kellene igazodnunk. A mobilunkat szinte le sem tesszük a kezünkből, amióta nem csak beszélni és üzenetet lehet küldeni vele, hanem az internet segítségével bármikor, bármilyen információt egy perc alatt megtalálunk. Chatelhetünk éjjel és nappal, hivatalos levelezést folytathatunk irodán kívül, vagy élőben bejelentkezhetünk a közösségi média oldalaira a világ szinte minden pontjáról. Bármikor, bárhonnan megrendelhetünk termékeket, amit házhoz szállítanak, vagy ahova csak kérjük. Egyszóval csak a fantáziánk és a pénztárcánk vastagsága szabhat csak korlátokat. Na és persze a józanész….

Te megnyered a csatát?

Mennyibe kerül a szabadság?

De a számos előnynek bizony ára van. A vélt és valós szabadságért gyakran meg kell fizetni. Méghozzá kollektíven! Attól függetlenül, hogy éppen használjuk és élvezzük-e a világ számos előnyét, vagy ülünk a hegytetőn és azt hisszük, a világ nem hat ránk, ha nem akarjuk. Mert bizony a számla kollektíven kerül benyújtásra. A légszennyezettség, a vizek állapota, a környezet pusztulása direkt vagy átvitt formában, de súlyos veszteségeket okozhat mindenkinek, aki csak ezt a bolygót tapossa. Fura paradoxon, hogy miközben együtt idézzük elő, együtt élvezzük, vagy együtt mérgelődünk egyes elemein, ugyanakkor egyszerre is pusztít bennünket ez a világ. Ez nem csak a világjárvány nemrég tapasztalt hatásaira igaz. Hanem az egyszerű valóságra, a hétköznapokra is. Ugyanis miközben élvezzük, hogy egyre okosabb telefonunkkal a határ majdnem a csillagos ég, eközben az antennák és készülékek sugárzása, az elektroszmog, az egyre növekvő mértékű veszélyes hulladékok igencsak kihatnak az emberi szervezetre. Ebből pedig akkor sem tudjuk kivonni magunkat, ha soha életünkben, egyszer sincs mobil telefon a kezünkben, vagy sosem nézünk televíziót és életünkben egyszer sem ülünk repülőre. A betegségek száz és ezer formája lehet az ár, amit mindannyian megfizethetünk a környezeti szennyeződéseknek köszönhetően.

Min múlik, ki marad, ki veszít?

Talán az egyéni sors alakulása, a tudatosság, az eltökélt hit, a cselekvőképesség, a gondolkodási minták is jelentősen befolyásolják a kimenetelt. Az azonban egészen biztosnak látszik, hogy a fizikai adottságok, az immunrendszer állapota nagyban hozzájárul ahhoz, hogy valaki vészterhes időkben is talpon maradjon. A test tűrőképessége, a stressztűrő képesség, a mindennapi fizikai kihívások során állni a sarat, nagyon jó fizikai és mentális állapotban maradni, ez lehet az egyik kulcs, ami megnyitja a jól levés / jó állapotban maradás egyensúlyának kapuját.

Te megnyered a csatát?

Unos-untig, de még nem elégszer…

Százszor, ezerszer, végtelenül sokszor halljuk, hogy az immunrendszer erősítése, karbantartása elengedhetetlen. Azonban még mindig nem elégszer mondják el a szakértők ahhoz, hogy valóban átüsse azt a bizonyos ingerküszöböt. Pedig évezredes igazság, hogy segíteni az tud, aki ereje teljében van. Teljesíteni az tud, aki nem esik le a lábáról. Másokat felkarolni az tud, aki maga nincs szűkében a forrásoknak. Tehát nem, nem önzőség önmagunkról gondoskodni és aztán segíteni másokat, hanem kötelesség. Mert ha talpon maradunk, akkor tudunk kezet nyújtani az elesetteknek. Másképpen nem megy. Ezért a saját immunrendszerünk állapotáért mi magunk vagyunk felelősek, és rajtunk kívül senki más nem képes tenni ezért. Csak mi magunk. A vírusoktól és a környezeti ártalmaktól pedig semmi más nem menthet meg bennünket, mint a kiváló immunrendszer.

Hogyan válasszunk?

Lehetőség, mint égen a csillag. A legkülönfélébb termék skálát kínálják cégek az immunerősítés és állapotjavítás palettáján. A leggyakrabban, ajánlás alapján választunk, próbálunk ki egészségvédő terméket. Ez jól van így, hiszen nem csak a puding próbája az evés, hanem a mások által már megszerzett tapasztalat is jelentősen nyomhat a latban. Azonban „kinek a pap, kinek a papné”…….ezt sose felejtsük el. Mert ami az egyik embernek biztos siker, az a másiknál nem feltétlenül váltja ki ugyan azt a hatást. Ezért a körültekintés, az alapos tájékozódás elengedhetetlen alapvetés. Ugyanakkor a szemlélődés és választás során előnyös, ha ezúttal a magyar termék van szem előtt. Nem csak azért, mert ezzel hasznára vagyunk magyar vállalkozásoknak, tápláljuk a magyar sikert. Hanem azért is, mert a Magyarországon termett gyümölcs és zöldség kétségkívül kiváló minőségű! Ezért a magyar alapanyagból, magyar tudásból született egészségvédelem valami pluszt adhat ahhoz a törekvéshez, amit önmagunkért, az egészségünkért teszünk. Fizikailag és kicsit talán lelki értelemben is. Talán ez a kis plusz az, ami olyan fontos és meghatározó lehet az egészségünk megőrzésében, az élet kihívásainak leküzdésében. Abban, hogy az identitásunk, a hova tartozásunk gyökereiből nyert erő és a fizikai, cselekvő szeretet csodát tehessen. Mindannyiunk védelmében, mindannyiunk érdekében. Mert a világ nem változik. Pörög, harsog, körülvesz számtalan lehetőséggel. De élvezni csak akkor tudjuk, ha van erőnk, tudásunk, hitünk és egészségünk hozzá.

Te megnyered a csatát?

Ha csatlakoznál azokhoz, akik az egészségüket és az ebből fakadó értékeket úgy óvják, hogy megerősítik a testüket, táplálják a lelküket és cselekvő szeretettel gondoskodnak az övéikről, keress bátran. Legyünk együtt cselekvő, tudatos közösség, hogy az Élet szép, természeti gazdagságával tápláljuk magunkat napról napra.

Szórádiné Páll Rózsa

Életminőség szakértő

https://rozsamax.hu/

Vissza a főoldalra

Meghalt a kisbabám… még sem történt műhiba

Olvasónk nagyon szomorú történetet osztott meg velünk. Az eset nem mostanában történt, ám nagyon tanulságos és megrázó. Egy elhunyt magzat és az édesanyja története, aki máig – és talán soha – nem tudja túltenni magát azon, ami történt. Olvasónk az eset óta a második terhességet problémamentesen kihordta és ma már egy kisfiú boldog édesanyja. Az első kényszerszüléssel szült halott kisfiát azonban soha nem fogja elfelejteni.

Semmit sem kaptam ingyen az élettől – beszélgetés Keresztes Ildikóval

Talán egykor még Ő maga sem gondolta, hogy egy Marosvásárhelyi törékeny kislány, aki a balettszínpadán szerette volna elkezdeni szárnybontogatásait, Magyarország legismertebb és egyik legsikeresebb énekesnője lesz. Megannyi dal, tömérdek színházi szerep, szinte minden létező díjat megkapott a szakmától, de mégis a közönség szeretete számára a mérvadó.

A magyar Golgota

Tizenhárman voltak Aradon. Tizenkét tábornok és egy honvéd ezredes. Egy miniszterelnök pedig Budapesten. És még sok ezren országszerte. Mert mi magyarok mindig harcoltunk. És harcolni is fogunk, amíg csak élünk, mert ez a vérünkben van. Ez volt az, amit nem értett sem a tatár, sem a török, sem a labanc. Lehet, hogy területileg nem vagyunk nagyok, lehet, hogy a világpolitikában nem számítunk, de egy valamiben bárki biztos lehet. Ha hiszünk valamiben, akkor harcolni fogunk érte, és – tudom, nagy szavak ezek – akár meg is halunk. Őseink százezrei megtették, és hiszem, hogy mi sem vagyunk rosszabbak náluk.

Fabódéktól a palotáig

A városligeti műjégpálya története az 1830-as évekre nyúlik vissza. Igaz, akkor még csak a városligeti tavon csúszkáló, korcsolyázó gyerekek jártak oda, és szó sem volt műjégpályáról. Az igazi kezdet azonban még mindig a XIX. századhoz köthető, hogy aztán a II. világháború teljesen romba döntse, és a XXI. század eleji felújítást követően újra régi pompájában tündökölve várhassa a korcsolyázás szerelmeseit.

Thonet székek megmentése

A Thonet székek megmetése nem valami friss sztori, de még nem beszéltem róla soha, ezért most előjövök vele. Gondolom észrevettétek, hogy az utóbbi időben egyedi tartalmakkal próbállak Titeket inspirálni és szórakoztatni, ami jóval nehezebb feladat, mintha külföldi oldalakról átvett lakásokat posztolgatnék. A saját tartalom létrehozása fáradtságos és időigényes műfaj, meg kell alkotni a valamit, aztán be kell fotózni, rendbe kell szedni a képeket számítógépen és még meg is kell írni… szóval kell hozzá sok munka és még több idő. Ezért ritkultak meg mostanában a bejegyzések, de remélem a minőséget Ti is előbbre helyezitek a mennyiségnél! Na, vissza a székekhez: metálfekete Thonet székeim története következik.

Málnakrémes sajttorta

Január óta nem eszem cukrot, és most sem fogok, és még véletlenül sem csábulok el vendégségben, ha van egy ilyen is az asztalon. Olyan egyszerű, és finom, hogy jó, ha dupla adaggal számoltok Ti is :))

Egy búzaszemtől az olimpiáig

Lenyűgöző látványt nyújtott, a híres varázslótanonc kalandjait bemutató filmsorozat. Ezen belül is az első részben, az emberi nagyságú (sőt még annál is nagyobb) elvarázsolt sakkfigurák mozgása és csatája. A főszereplők valós életveszélybe kerültek a játék folyamán azzal, hogy helyettesítettek egy-egy figurát. Szerencsére a sakkozás ezen szintje még nem megvalósítható, de mindenképpen elismerésre méltó, hogy még egy ilyen fantázia filmben is megjelenik a sakk, mint fontos tényező. Felmerül viszont a kérdés, hogy mikor és hogyan találták ki a játékot? Kik a híres személyiségei? És persze az örök kérdés: sport-e valójában a sakk?