BlogÚj! Megnyitás

Volt egyszer egy háború

Szeptember elsején van a II. Világháború emléknapja. Sokan talán csak legyintenek, minek ezt már felemlegetni, oly régen volt, még a nagyapáink idejében és…

Igen, valóban oly régen volt, de annyira befolyásolta Magyarország további létét és életét, hogy nem lehet túllépni rajta még ma sem.

Vajon ma a tízmilliós lakosságszámmal küzdenénk, ha nem lett volna a holokauszt többszázezres áldozata? Ha életben maradnak a frontokon elesett magyar katonák? Ha tovább élhették volna az életüket a háború borzalmainak – bombázások, nyilas terror, kivégzések – áldozatai? Ha nem lett volna a „malenkij robot”?

Nézzük, csak szigorúan a statisztikai adatokat, mert a számok ez esetben sem hazudnak. Magyarország a teljes veszteségei alapján a negyedik! a sorban. És ha a lakosság számához viszonyítjuk a veszteségek mértékét, akkor az „előkelő” harmadik helyre kerültünk a végén. Hazánknál nagyobb emberveszteséget csak a Szovjetunió, Németország, és Lengyelország szenvedett el. Nézzük a konkrét számokat: A Szovjetunió teljes embervesztesége 12 – 20 millió fő, Németországé 5 millió 300 ezer fő, Lengyelországé pedig 5 millió fő volt. A Szovjetunió lakosságának a száma akkoriban 190 millió, Németországé 80 millió, Lengyelországé pedig 35 millió fő volt.

Ehhez képest Magyarország lakosságának a száma 13 milliót számlált, a veszteségeink pedig 830 – 950 ezer fő közé tehetők. Az emberi veszteségünk háromszázezerrel több volt, mint a 41 milliós Franciaországnak és 400 – 500 ezerrel több, mint az akkor 47 milliós Nagy Britanniának.

És ezekben az adatokban még nincsenek benne azok, akiket elvittek egy kis munkára a világ másik végére. Az már csak hab a tortán, hogy erre miért is volt szükség. Az ok az emberi gyarlóságban keresendő. Sztálin elrendelte, hogy Budapestet pár nap alatt vegyék be, de ez nem sikerült. A harcokat vezető szovjet tábornok az elhúzódó ostromot a nagy létszámú német – magyar haderővel indokolta a vezérnek. Csakhogy egyszer véget ért az ostrom, és akkor jöttek azok a fránya számok. Tudták a halottak számát. Amiből következett, hogy a tábornok által Sztálinnak jelentett haderőből a többi hadifogságba került. És itt volt a baj. Hiányzott 70 – 80 ezer fő, amit valahogyan mégiscsak produkálni kellett. A tábornok pedig a saját fejét féltvén megtalálta a megoldást, így született meg a „malenkij robot”.

Nem csoda hát, hogy nemigen volt család ebben az országban, aki ne gyászolt volna valakit. Mint ahogy gyászolt az egész nemzet összessége is. Szóval, ha valakik, akkor mi, magyarok tehetjük meg a legkevésbé azt, hogy legyintünk egyet szeptember elsején. 

Vissza a főoldalra

Volt egyszer egy háború

Szeptember elsején van a II. Világháború emléknapja. Sokan talán csak legyintenek, minek ezt már felemlegetni, oly régen volt, még a nagyapáink idejében és… Igen, valóban oly régen volt, de annyira befolyásolta Magyarország további létét és életét, hogy nem lehet túllépni rajta még ma sem.

Egy halott lány második élete

A történet 1880 táján kezdődött Franciaországban, Párizsban. Egy szokásos szép nyári hétvégén, a Szajna parton sétálók egy vízben lebegő holttestre figyeltek fel. A halott egy fiatal nő, akit nemsokára a rendőrök kiemeltek a folyóból. Eddig a szokványos része a sztorinak. Csakhogy senki nem tudta, kis is a fiatal lány. Abban az időben a hatóságok az ismeretlen halottakat a halottak galériájában állították ki. Ma már nagyon bizarrnak tűnik ez a megoldás, de abban akkoriban ez volt az eljárás.

Egy szabadlelkű ember mindig a szabadságot keresi

Holecz professzort a rendszerváltozáskor, 1989-ben ismertem meg. Bécsi barátomnál nyirokmirigyrákot állapítottak meg, mint a magyar miniszterelnöknél, Dr Antall Józsefnél is. Be kellett volna feküdnie az egyik kiváló osztrák klinikába egy műtétsorozatra, amikor este döntésre kényszerítettem -válasszon: reggel műtét, vagy hajnalban indulunk Luganoba. Nem volt könnyű döntés, hiszen minden elő volt készítve az operációkhoz.

A vereség, ami győzelem volt

Ha október, akkor Szabadságharc és az Aradi tizenhármak. Most mégsem róluk szeretnék írni. A bukás és a vértanúk kivégzése mindannyiunk számára ismert történet. Volt azonban egy győzelme a magyarságnak, ami alig a kivégzés előtt ért véget. Még pedig a Komáromi vár október 5-én befejeződött átadása az osztrák sereg számára.

Álmodtam egy világot magamnak

Ez volt az EDDA első nagylemezének az egyik legnépszerűbb dala, de ez sokkal több, mint egy dal. Pataky Attila nem csak megálmodta azt a világot, hanem meg is éli. Nem bántani, szeretni akar, ugyanakkor harcol is, ha a szükség úgy hozza. Tiszteli a nőket, és ez a tisztelet még az édesanyjától ered, mint ahogyan az éneklés is. Nem tud és nem is akar semmit félgőzzel csinálni. Amikor felmegy a színpadra, mindig százhúsz százalékot akar adni a rajongóknak. Az interjú azonban mégsem csak az EDDA-ról, sokkal inkább Pataky Attiláról, az emberről szól.

Hogyan tovább? - Úton egy új otthon felé.

A demencia- a szellemi képességek, funkciók hanyatlását magában foglaló tünet együttes-kapcsán először megismerkedtünk magával a fogalommal, és az állapot jellemzőivel. Írtunk arról milyen módszerek jelenthetnek megoldást, az érintettek és hozzátartozóik számára. Nem rejthetjük azonban véka alá, hogy eljöhet az a pont, amikor egy demenciával élő gondozásában, felügyeletében, külső erőforrásokra is szükség lehet. Ezen lehetőségeket taglalta legutóbbi cikkem, az otthoni környezetben való ellátáson

Egy színész, akinek festménye van a Vatikánban

Egy színész, akinek festménye van a Vatikánban Már 14 éve, hogy elment Agárdy Gábor Kossuth- és Jászai Mari díjas színész, a Nemzet Színésze. Karaktere és alakításai azonban már mindörökre a magyar színművészet részévé váltak. Nehéz korban született. Igaz, már önmagában az is a történelem egyik csodájának számított, hogy világra jöhetett.